Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

cm. A falak nem zárnak be derékszöget, az építmény kissé szabálytalan tégla alakú volt. Falai köböl épültek, kiegyenlítő téglasorokkal. A falak szinte már az aljuktól kezdve befelé hajlanak. Az épület téglából készült boltívvel volt befedve. Falai meglehetősen magasan maradtak meg, az északi oldalon 219, a nyugati oldalon 183 cm magasak. Az épület mind a négy fala erősen meg van rongálva a későbbi csatornaépítkezések következtében. A falakat belülről durva felületű, fehér színű, kissé rózsaszínes vakolat borítja, amelyen falfestés nyomai nem fedezhetők fel. A sírkamra északi zárófalában, a padlótól mért 110-118 cm magasságban két 8 cm átmérőjű, kerek szellőzőlyuk van. Déli falán 76 cm széles ajtónyílást találunk, ahol az egyetlen kőből faragott küszöbkő is megmaradt. A küszöbkőbe félköralakú kis vályút véstek be, ezekbe voltak becsapolva a feltehetően fából készült ajtószárnyak. A küszöb belső oldalán, a déli falon, 25-30 cm széles sávban a vakolat sima, majd ezalatt varratok láhatók. Bizonyára ide voltak építve a lejárat céljára szolgáló lépcsők, kb. 3-4 lépcsőfok. A küszöb magassága a sírkamra padlójától számítva 120 cm. A sírkamra alját a mai felszíntől számítva 215-230 cm mélyen találtuk meg. Déli felében a padló teljesen elpusztult, még nyomai sem mutathatók ki. Északi felében a padlót vastag, meszes habarcs képezte, amelyre nagy téglák lehettek fektetve. A kiszedett hatalmas téglák lenyomata a habarcsrétegben világosan kirajzolódik. A sírkamra belsejében sírokat nem találtunk, az egykori sírokat azonban - a sírkamra falán található csatlakozási nyomokból következtetve - kitűnően tudtuk rekonstruálni. A rekonstrukció szerint a sírkamra közepén 35 cm széles, kis folyosó húzódott egészen az északi falig. Ennek nyugati oldalán, a sírkamra nyugati hosszanti falán 10 egykori sír helye rajzolódott ki, az északi faltól egészen a déli falig. A kis folyosó keleti oldalán hasonlóképpen 4 sír helye található. A sírokat téglából rakott falak választották el egymástól, amelyek csatlakozási nyoma a falakon világosan kirajzolódik. Ugyancsak tisztán látható az is, hogy a sírok fölött 12-15 cm széles fehéres csík fut körbe, jeléül annak, hogy a sírok hatalmas téglákkal, laposan voltak lefedve, és ezek a téglák fehér, meszes habarccsal a fehér csík mentén voltak hozzákötve a sírkamra oldalfalaihoz. Az udvaron lévő lakás lebontása alkalmával a falból feliratos római tégla töredéke került elő, amelybe az elhunytak nevei voltak bekarcolva. Bizonyára az egyik ilyen sír lefedésére szolgált e tégla, és a sírban nyugvó halottak nevét ilyen módon örökítették meg. A sírkamra külső oldalán, valamivel a szellőzőnyílások alatt, sikerült meghatároznunk a római kori eredeti külső járószintet. Ebből kiderült, hogy ez a sírépület kb. 110-120 cm mélyen a földbe volt süllyesztve, viszont dongaboltozatos teteje magasan a föld felszíne fölé emelkedett, mivel rekonstruált belső magasságát kb. 320 cm-ben állapítottuk meg. A sírkamrában lévő sírokat bizonyára a középkorban pusztították el. A Megyei Könyvtár kertjének ÉK-i részében kb. 400 cm mélységben bukkantunk rá egy újabb sírkamrára. Iránya Ny-K-i, bejárata K felé nézett. Nyugati fala viszonylag magasan megmaradt, teteje ívesen záró-