Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

dik, ami azt jelzi, hogy a sírkamra dongaboltozattal volt lefedve. Falai kőből épültek, és kívülről teljesen egyenetlenül rakták őket; különböző vastagságúak, amiből arra következtetünk, hogy ez a sírkamra egészen a föld alá volt süllyesztve. A nyugati fal belső oldalán kis párkány futott végig. Efölött két félköríves fülkét találtunk, amelyeket kiugró pillér választ el egymástól. A félköríves fülkék fent boltozatosán voltak átfedve. A falak belső oldalát rózsaszínes vakolat borítja, amely elsősorban az északi falon maradt meg jó állapotban. A nyugati fal alsó részén, a két fülkét elválasztó, kis pillér alatt egykori fal csatlakozásának a varratai láthatók. Ez osztotta a sírkamra belsejét északi és déli félre, és ebből következtetve belsejében eredetileg két sír volt: egy északi, amelynek alja a sírkamra nyugati és északi falán jól kirajzolódik, és egy déli sír, amely azonban egy beleépített későbbi miatt nem rekonstruálható. A sírkamrát ugyanis bizonyára a népvándorlás korában elpusztították, belsejéből az eredeti római kori sírokat kidobták, és ehelyett DNy-i sarkába 125 cm hosszú, 45-50 cm széles és 70 cm mély gyermeksírt építettek. Ennek falai sárgás-homokos habarccsal készültek, és jól elválnak a római kori sírkamra falától. Alját nagyméretű tégla képezi, és hasonlók lehettek a tetején is. Ezek ma már nincsenek meg, lenyomatuk azonban a sír tetején a habarcsban jól kivehető. Ettől D-re, a könyvtár udvarának keleti részében még egy É-D-i irányú sírkamrát találtunk, amely azonban meglehetősen megrongált állapotban volt. Hosszúsága 312, szélessége 172 cm. A sírkamra falain vakolat nyomát felfedezni nem lehetett. Ugyancsak elpusztultak a belsejében lévő római kori rétegek, sőt külső oldalán sem tudtuk a római kori járószintet meghatározni. Bejárata feltehetően elrombolt déli falán lehetett. A sírkamra keleti és nyugati falának vizsgálata azt mutatta, hogy ezen két építkezési periódust lehetett megfigyelni. Előbb itt egy nagyméretű sír volt, amelyet később belefoglaltak az említett sírkamrába. A fent felsorolt sírépítmények körül a Geisler Eta u. 8. sz. ház udvarán több mint 30 sír került elő. Ezek a sírok itt éppen úgy körülfogták a sírépítményeket, amint a székesegyház körüli sírcsoportoknál láttuk. Sőt egy kettős sír kívülről hozzá volt építve a 14 sírt tartalmazó, nagyméretű sírkamrához. Ezekben a sírokban nagyon kevés leletanyag volt: néhány üveg, egy-két gyermeksírban pénzek, egyik szétdúlt sírból pedig bronzveretes ládika töredékei kerültek elő. A temetőrész kiemelkedő lelete egy gyűrű üvegpasztából készült gemmája, amelyen a Jó Pásztor ábrázolását fedeztük fel. Ez kétségtelen bizonyítéka - a paradicsomkert motívummal festett és Krisztus-monogrammal ellátott kettős sír mellett - a temetőcsoport ókeresztény voltának. A temetőcsoport korát a sírok helyzete és az előkerült leletanyag (elsősorban érmek alapján) a IV. sz. közepétől - a IV. sz. végéig terjedő időre tesszük. Az ehhez szorosan csatlakozó ókeresztény temetőcsoportot 1968-ban megkezdett ásatásaink során tártuk fel az István tér 12. sz. és a Geisler Eta u. 14. sz. alatti udvarokon. Mindkét udvar jól ismert a régészeti irodalomból, mert e helyekről mozaikpadló, sírok, üvegedények és egyéb leletek előkerüléséről szólnak korábbi híradások.