Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

a sírkamra falába mélyítve, téglalap alakú fülke helyezkedik el, amely szintén ereklye elrejtésére szolgálhatott. A sírládát előbb vízszintesen lerakott nagy téglákkal, majd e fölött ferdén egymásnak támasztott, nyeregtetőszerűen elhelyezett nagy téglákkal fedték be, a tető oromzatát pedig kúpcserepekkel (imbrex). A sírkamra falainak tüzetesebb vizsgálata alkalmával megállapítottuk, hogy ettől a sírtól D-re utólag még egy másik sírt építettek, amely az előbbi sír déli oldalához volt hozzáragasztva. Körvonalai a sírkamra falán jól kirajzolódnak. Lefedése az előzőhöz hasonlóan történt. A sírkamra előtt szép bronzkulcsra bukkantak, amely talán a sírkamra zárjának kulcsa volt. A székesegyház előtti téren, illetve a székesegyháztól Ny-ra feküdt az V., VI. és a VII. sírkamra, a tér keleti részén 1940-4l-ben tárták fel a VIII. és IX. sírkamrát. A három utóbbi fölött kétségtelenül meg lehetett állapítani az egykori kápolna maradványait. 1841-ben a Káptalan utca 6. sz. ház előtt mozaikpadlót, majd ugyanitt 1927-ben újabb sírkamrát találtak (X. számú). Tengelye É-D-i irányú lehetett, ajtaja a D-i oldalán feküdt. Az ajtó két oldalán téglából épített oszlopok állottak. A falakon falfestés nyomait fedezték fel, és a korábbi közlésekben a töredékek alapján figurális falfestményekről tesznek említést. A sírkamrában 270 cm mélyen mészkőből faragott, díszítés nélküli szarkofág állott. A szarkofág fedéllel volt ellátva, négy sarkán l-l sarokdíszítéssel (akroterion). A korábbi irodalom az 1841-ben itt előkerült mozaikpadlót fürdővel hozta kapcsolatba, azonban fürdő jelenléte az ókeresztény temető területén teljesen kizárt. A mozaikpadló - feltevésünk szerint - az 1927-ben megtalált sírkamra mozaikpadlója volt. A mozaikpadozat fő mintáját nyolcszögletű mezőkbe komponált, egymásba fonódó kettős téglalap, majd ezeket összekötő, hurokba kiképzett, keresztalakú díszek alkotják. A mozaik vörös, sárga és fekete szemcsékből állott. A sírkamra közelében megtalált téglakonzolok a tetőszerkezethez tartozhattak, és arra mutatnak, hogy egykor efölött is kápolna emelkedett. A székesegyház délnyugati sarkánál terül el az 1922-ben megtalált háromkaréjos temetői kápolna, a cella trichora. Tengelye megközelítőleg É-D-i irányú. Az épület nagyjából téglalap alakú középtérből, északi, keleti és nyugati apszisokból és déli előcsarnokból áll. A középtér hosszúsága 520, szélessége 460 cm. Az északi karéj a legnagyobb; átm.: 460, a két oldalkaréj átm.: 390 cm. Az 1922-ben történt ásatás alkalmával az előcsarnok méretét úgy határozták meg, hogy hosszúsága É-D-i irányban 130, szélessége 430 cm. Az 1955-ben történt ásatások során sikerült megtalálni az előcsarnok déli zárófalát, így az előcsarnok teljes hosszúsága 280 cm. Az előcsarnok padlója alatt két, mindkét vége felé elkeskenyedő, feldúlt sír feküdt, amelyek - feltevésünk szerint - nem a római korból származnak, hanem a korai középkorból. Az épület falainak külső oldalán támpillérek találhatók. A támpillérekből következtetve, középtere valószínűleg kupolával volt befedve, míg az oldalkaréjok gömbszelethez hasonló tetővel lehettek ellátva. A cella falai a római kori padlószint fölött 130 cm magasan maradtak