Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

„Hosszú kilenc napon át hordták oda egyre a szálfát: ám hogy a Hajnal jött sugarát terjesztve tizedszer, hozták már ki a harcos Hektort, könnyeket ontva, és tették tetemét tetejébe a máglya tüzének. És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből, nagyhírű Hektor máglyája köré seregeltek. Majd miután odagyűltek, s együtt volt valamennyi, máglya tüzét ontván legelőször lángszínű borral végig, ahol csak a tűz pusztított, ennek utána tiszta fehér csontját testvérei, társai szedték össze kesergés közt, s arcukról hullt a kövér könny. Drága arany ládába helyezték csontjait aztán, és betakarták lágy bíbor takarókkal utána; majd a kivájt sírboltba betették, és tetejébe roppant sziklákat seregestül hengerítettek. Halmot emeltek gyorsan; az örök körben ügyeltek, hogy ne rohanhassák meg a jólábvértes akhájok. Majd mikor állt a halom, hazamentek: s ennek utána szép rendben gyülekezve, dicső lakomát lakomáztak házában Priamosznak, a Zeusz-táplálta királynak, így rendezték ők a lovas Hektor temetését." (XXIV. ének 782—804.; Devecseri G. íord.) Hasonló szertartás keretében építhették a jakabhegyi földvár lakói is a halomsírokat. Az eddig feltárt halmok (a sírokban talált fegyverek és lószerszámok tanúsága szerint) a katonai arisztokrácia temetkezései lehetnek; nem ismerjük viszont még az uralkodó család és a szegényebb réteg (iparosok, kereskedők, szolgaszemélyzet) sírjait, illetve sírjainak helyét. A Délkelet-Dunántúlon a jakabhegyihez hasonló halmokat még két lelőhelyről ismerünk: a kővágótöttösi határban 3 halomból álló csoport van, itt Török Gyula egy tumultust tárt fel; Cserkút határában 1978-ban kezdtük meg egy, a jakabhegyieknél lényegesen nagyobb halom feltárását, amelynek hasonló kőépítménye volt, mint a Jakabhegyen feltártakénak. A fémművesség és a kereskedelem Az eddigi kutatási eredmények alapján valószínű, hogy a jakabhegyi földvár volt a koravaskori fémművesség és kereskedelem egyik központja a Dunántúlon. Bár a földvár feltárása még nem történt meg, a hozzátartozó halomsiros temetőből szép számban kerültek elő koravaskori fémtárgyak: munkaeszközök, fegyverek, ékszerek. A túlvilági élethez szánt tárgyak a halottak evilági életének is beszédes tanúi. A koravaskori halomsírokban talált fémtárgyakat az előző időszak, a későbronzkor leleteivel összehasonlítva két fontos tényt állapíthatunk meg: 1. nyoma sincs már a későbronzkori virágzó fémművességnek: a sírokban kevés a bronztárgy, ezek többnyire ékszerek. 2. megjelenik a vas használata: a fegyverek és a használati tárgyak (néha pedig az ékszerek is) vasból készülnek.