Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor
lyéről, az ausztriai Hallstatt nevű városkáról a hallstatti kultúra népének nevezi őket és valószínűleg a későbbi dunántúli és szerémségi illyr és pannon népek őseinek (vagy egyik ősének) tekinthetjük őket. A kofái hallstatti-kultúra népének temetkezései A Jakab-hegyi földvárban lakók temetője a földvár területén kívül, annak nyugati oldalán volt. A délnyugati kaputól 150-200 m-re nyugat felé találjuk a kb. 300 halomból álló sírmezőt (a temetőben levő feltáratlan halmok számát nem lehet pontosan meghatározni, mert több közülük alig, vagy egyáltalán nem vehető észre az erdőben, annyira lekopott). A halmok között egyaránt vannak 1-1,5 és 3-4 m magasak is. A halmok két nagy csoportban helyezkednek el: a nagyobbik csoport a földvár sáncainak közelében kezdődik és Ny-ÉNy irányban, keskeny sávban húzódik a hegy déli, szakadékos pereméig. Ebben a csoportban végezte feltárásait (összesen 9 halomét) 1947-48-ban Török Gyula, 1976-78ban pedig további 22 tumulust tártunk itt fel. A kisebbik halomcsoport innét 150-200 m távolságra kezdődik; itt 1977-ben egy feltárásra került sor. Ennek eredményeképpen sikerült megismernünk a halmok szerkezetét és a földvár lakóinak temetkezési szokásait, a túlvilágról alkotott vallási elképzeléseinek egy részét. Mindegyik halom egyetlen temetkezést takart. A halottakat minden esetben elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásták meg a sekély sírgödröt, s a halott hozzátartozói ebben helyezték el a hamvakat tartalmazó urnát vagy fülesbögrét, emellé pedig - túlvilági útravalóul vagy halotti áldozatként - ételt-italt tartalmazó edényeket tettek (a hamvakat a máglya hamusfaszenes maradványaival együtt néha egyszerűen csak belesöpörték a sírgödörbe). Bronz- és aranyékszerek, fegyverek, lószerszámok és egyéb használati tárgyak (vaskés, fenőkő stb.) ugyancsak kerültek a sírba, s ezek a jakabhegyi földvár lakóinak gazdagságáról tanúskodnak. Egyszerű vasgyöngyök, vaskések és vasbetéttel díszített bronztük szintén előfordulnak a temetkezésekben, melyek a Kárpát-medence legkorábbi vastárgyai közé tartoznak, de a legelső üvegtárgyak (sötétkék színű üveggyöngyök) ugyancsak innét származnak. A sírok fölött általában kőből készült sírkamra vagy kőpakolás volt; ezeket a sírépítményeket minden esetben kőgyűrű vette körül. Ezek a kőgyűrűk a „halott házát" vagy „birodalmát" övező kerítésnek tekinthetők (néha a „kapu" vagy a „bejárat" helye is megvan rajtuk), melyeket egyszerű kősorral jeleztek, máskor viszont széles és magas kőfallal vették körül a sír és a halotti máglya helyét. A halotthamvasztás és a halomépítés ebben az időben (i. e. VIII. században) vált Európa nagy részén elterjedt szokássá. Ennek az ősi szertartásnak igen szép és hiteles, a Jakab-hegyi halomsírokkal nagyjából egykorú leírása maradt ránk az i. e. VIII. századból a görög Homérosz egyik eposzában, az Iliászban:
