Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

lyéről, az ausztriai Hallstatt nevű városkáról a hallstatti kultúra népének nevezi őket és valószínűleg a későbbi dunántúli és szerémségi illyr és pan­non népek őseinek (vagy egyik ősének) tekinthetjük őket. A kofái hallstatti-kultúra népének temetkezései A Jakab-hegyi földvárban lakók temetője a földvár területén kívül, annak nyugati oldalán volt. A délnyugati kaputól 150-200 m-re nyugat felé talál­juk a kb. 300 halomból álló sírmezőt (a temetőben levő feltáratlan halmok számát nem lehet pontosan meghatározni, mert több közülük alig, vagy egyáltalán nem vehető észre az erdőben, annyira lekopott). A halmok kö­zött egyaránt vannak 1-1,5 és 3-4 m magasak is. A halmok két nagy csoportban helyezkednek el: a nagyobbik csoport a földvár sáncainak közelében kezdődik és Ny-ÉNy irányban, keskeny sáv­ban húzódik a hegy déli, szakadékos pereméig. Ebben a csoportban vé­gezte feltárásait (összesen 9 halomét) 1947-48-ban Török Gyula, 1976-78­ban pedig további 22 tumulust tártunk itt fel. A kisebbik halomcsoport in­nét 150-200 m távolságra kezdődik; itt 1977-ben egy feltárásra került sor. Ennek eredményeképpen sikerült megismernünk a halmok szerkezetét és a földvár lakóinak temetkezési szokásait, a túlvilágról alkotott vallási elkép­zeléseinek egy részét. Mindegyik halom egyetlen temetkezést takart. A halottakat minden eset­ben elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásták meg a sekély sírgödröt, s a halott hozzátartozói ebben helyezték el a hamvakat tartalmazó urnát vagy fülesbögrét, emellé pedig - túlvilági útravalóul vagy halotti áldozat­ként - ételt-italt tartalmazó edényeket tettek (a hamvakat a máglya hamus­faszenes maradványaival együtt néha egyszerűen csak belesöpörték a sír­gödörbe). Bronz- és aranyékszerek, fegyverek, lószerszámok és egyéb hasz­nálati tárgyak (vaskés, fenőkő stb.) ugyancsak kerültek a sírba, s ezek a jakabhegyi földvár lakóinak gazdagságáról tanúskodnak. Egyszerű vas­gyöngyök, vaskések és vasbetéttel díszített bronztük szintén előfordulnak a temetkezésekben, melyek a Kárpát-medence legkorábbi vastárgyai közé tartoznak, de a legelső üvegtárgyak (sötétkék színű üveggyöngyök) ugyan­csak innét származnak. A sírok fölött általában kőből készült sírkamra vagy kőpakolás volt; eze­ket a sírépítményeket minden esetben kőgyűrű vette körül. Ezek a kőgyű­rűk a „halott házát" vagy „birodalmát" övező kerítésnek tekinthetők (né­ha a „kapu" vagy a „bejárat" helye is megvan rajtuk), melyeket egyszerű kősorral jeleztek, máskor viszont széles és magas kőfallal vették körül a sír és a halotti máglya helyét. A halotthamvasztás és a halomépítés ebben az időben (i. e. VIII. század­ban) vált Európa nagy részén elterjedt szokássá. Ennek az ősi szertartás­nak igen szép és hiteles, a Jakab-hegyi halomsírokkal nagyjából egykorú leírása maradt ránk az i. e. VIII. századból a görög Homérosz egyik epo­szában, az Iliászban:

Next

/
Thumbnails
Contents