Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai vaskor

áll: a nagyobbik vár kb. 800 m hosszú és 500 m széles területen fekszik, Ehhez délkeletről egy patkó alakú sánc csatlakozik, amely egy magas sziklacsúcsot vesz körül. Az így létrejött kisebbik várnak, az ún. fellegvárnak a mérete 550x250 m. Az erődített település dél és délnyugat felől (a Zsongorkőnél és a Babás-szerköveknél) szinte megközelíthetetlen, mert itt a hegy szakadékos sziklafala védi; ezért ezen az oldalon a sánc csak 1,5-2,5 m magas. Átlag 2 m magas a földvár két részét elválasztó belső sánc is. Ellenséges támadástól leginkább nyugat és kelet felől lehetett tartani, ezért itt emelték a legmagasabbra a sáncot. A keleti, nyugati és északi oldalon 4-6 m-es sáncok övezik az erődített telepet, de a túlsó oldalon ennél sokkal magasabbnak tűnnek, mivel a hegy meredek lejtőjének peremére épültek. A földvár nyugati, a halomsírmező felé eső oldalán egy 6-8 m magas elősánc is húzódik, amely az első erődítésnél később létesülhetett, mert ráépült két, félkör alakban a belső (fő-) sánchoz csatlakozó őrtorony-maradványra. Az elősánc építésének idejét nem ismerjük, mivel átvágása még nem történt meg. A sáncok részben kőből épültek: szerkezetük az erdei utak által átvágott szakaszoknál látható. Két kapu maradványai ismerhetők fel: az egyik kapu a délnyugati sarkon volt, ahol a magas sánc ráfut a déli szakadékos hegyoldalra. A másik a fellegvár délkeleti sarkán lehetett; itt a keleti sánc bekanyarodik és egy szakaszon párhuzamosan fut a déli sánc keleti végével. Egyik kapu szerkezetét és védőművét sem ismerjük még; feltárásuk a további ásatások feladata. A földvár építésének és használatának idejét sem ismerjük pontosan. A sáncban található későbronzkori cserepek tanúsága szerint az urnamezős kultúra településének megszűnése után épülhetett, és első építési periódusa a halomsírok keletkezésének idejével lehet azonos. (A földvár keleti felében és a fellegvár területén található nagyszámú edénytöredék tanúsága szerint a földvárat a késői vaskorban, az i. e. III. század második felében a kelták is megszállták, de emlékanyaguk és az esetleg általuk épített erődítések feltárása még nem történt meg; ez szintén a további kutatások feladata lesz.) A Jakab-hegyi erődítmény már csak méretei miatt is egyedülálló a Kárpát-medence nyugati felében. Rajta kívül a korai vaskorban még egy földvár: a Sopron-várhelyi létezett, de ennek mérete lényegesen kisebb a jakabhegyiénél és 100-150 évvel később is létesült. A földvár az uralkodó fejedelmi család, a törzsi és katonai arisztokrácia lakóhelye lehetett, de veszély esetén a környező falvak lakossága is ide menekülhetett; ezen kívül az iparosok, kézművesek és szolgaszemélyzet tartozott állandó lakói közé. Feltárások hiányában jelenleg még nem ismerjük a vár belső települési képét, az esetleges utcák és terek elhelyezkedését, a lakóházak, ipari műhelyek és szentélyek helyét. A várat építő nép nevét sem tudjuk, mivel írásos emlékek ezt nem őrizték meg számunkra. A régészeti szakirodalom egyik jelentős temetőjük he-