Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

Végignézve a telepek anyagát, mindazt megemlítjük ami - függetlenül attól, hogy miből Készültek — valamit is segíthet a kor mindennapja ismeretéhez. Gyermekjátékként készülhettek az apró, miniatűr edények, amelyek a valódi használatra készült nagy edények ügyetlen, pici másai a Pécs-Makárhegyi telepen. Hasonlókat, kissé ügyesebb kivitelben, találtak Magyarszék-Királykútpusztán. Itt azonban, miután más anyag nem került elő, nem tudjuk telep vagy temető volt-e itt. így egy másik magyarázat is lehetséges: a kis edényeket áldozatként is elrejthették, akár sírba helyezett kicsinyített, szimbolikus edények is lehettek. Agyagból és csontból készült gombok, a szövés-fonás eszközei, Pécs-Jakabhegy anyagából ismertek. Agyagkarikák, -nehezékek, olykor az eltört edények cserepeiből formálva, átfúrva (Pécs-Mákárhegy, Pécsvárad-Aranyhegy) szintén a szövőszék szálait lehúzó súlyok lehettek. Az átfúrt agyaggúlát (Pécs-Jakabhegy), vagy a szépen simított trapézformát (Pécsvárad-Aranyhegy) tűzikutyaként használták, a tűzhely parazsába téve, melegen tartotta az edényt, az ételt. Vallás, hitvilág - művészet Ha a mindennapi élet bizonyítékait, az anyagi 'műveltség tárgyait keveselltük, még kevesebb támpontunk van a szellemi kultúra rekonstruálására. Nem véletlenül került egymás mellé l

a hitvilág - művészet fogalom. A művészet nem választható el ebben a korban sem, hasonlóan az előző korszakokhoz, a hitvilágtól, az ehhez kapcsolódó kultuszoktól. Viszonylag legtöbbet a halotti kultuszról tudunk, a temetkezési szokások segítségével. A halotti kultusz, a túlvilághoz, ősök tiszteletéhez kapcsolódó kultuszok mellett, jelentős szerepet játszott mindig a termékenységi kultusz. Az élet, az élethez szükséges javak - az állatszaporulat, a termés biztosítása - végig kíséri a korai társadalmak emberét. A közép-európai Urnamezős kultúrkört közös vallási-művészi szimbólumok hálózták be, így a Dunántúlon is ezek jelentek meg és jellemezték az itt élt emberek hitvilágát. Ezek között leggyakoribb a madárábrázolás: madáralakú edények, madarat - vízimadarat - ábrázoló díszítések, díszek a bronztárgyakon. A madár a természeti népek hitvilágában a másvilág szimbóluma, talán ezt látta benne a késő bronzkor embere is. A másik visszatérő motívum a nap ábrázolás, kerék, napkorong formájában díszítő motívumként, ékszerként. A kettő együtt is előfordult: a rinyaszentkirályi kincslelet lábvértjét a madár és napkorong díszítette, míg a nadapi bronzkincs egyik lábvért párját csak napkorongok és geometrikus minták díszítették. A madáralakú edények között egyszerű, stilizált változat is előfordult: a Majs-Mer se-dűlő telep anyagából ismert egy kiöntős edény, teste madáralakot utánoz, fent edénynyakkal. A két legszebb, plasztikának is beillő madáralakú edény Baranyából szár-