Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

mazik. Mohács környékéről való az élethűen madarat vízimadarat ábrázoló darab. Hátán fiókája, a kisebb figurát fedőként alakította ki a művész. A másik, pontos lelőhely nélküli darab csak egyes figura, szintén a vízimadarakra jellemző, hosszú, gázlót idéző lábbal, nyújtott nyakkal mintázva. Az ilyen reprezentatív művészi díszedények kultusz célokat szolgálhattak, talán a szertartások alkalmával volt szerepük. (L. 124. old.) A madár-szimbolika nem tűnt el a későbronzkor elmúltával, a korai vaskorban továbbra is szerepet kapott, valószínűleg ugyanazzal az értelmezéssel. Történeti összefoglaló A Dunántúlon az utolsó Ny-ról érkező Urnamezős hullám XI. század végi beáramlásával végleges képet öltött az Urnamezős gazdasági-politikai egység. Területileg Ny-dunántúli, ÉK-i, Váli-, és D-dunántúli Urnamezős csoportok alakultak ki. A Váli csoport a Duna-Tisza köze É-i felére is átterjedt. A D-dunántúli Urnamezős csoportot erős szálak kötötték az Alföld D-i, DK-i feléhez, amelyet a korszak záródása után, a IX. század második felében - sőt ekkor még É, ÉK felé, a Mezőcsáti csoport területével is kibővítve - megtartottak. A D-dunántúli Urnamezős csoport területén ebben az időszakban is megfigyelhető volt a korábbról ismert települési folytonosság. A Mecsek-hegység déli lejtője, a Mecsekalja, a Mecsek és Villány közti terület az a vidék, ahol ez a változás nélküli élet leginkább nyomon követhető. Csak nagyon kevés azoknak a lelőhelyeknek a száma, ahol kizárólag a fiatalabb Urnamezős kultúra anyaga fordul elő, s ahol Halomsiros vagy korai Urnamezős települési előzmény nincs - más szóval, ahol feltételezhető, hogy csak a legújabban érkezők telepedtek le. Ezek a csak fiatalabb Urnamezős időszakban lakott lelőhelyek, jellegben nem válnak el a régibb, folytonos lakottságot mutató lelőhelyek anyagától: a Kétújíalu-Szentmihályíapuszta-i urnasírok kétfülű, árkolt urnái, behúzott peremű, síkozott tálai nem különböznek a továbbélő telepek azonos korú anyagától. Mindez annak a jele is lehet, hogy az újabb Urnamezős hullám, amely a váll csoportot hozta létre az Észak-Dunántúlon, csak közvetve érinthette a területet, népcsoportok nem értek ide. Azt, hogy területünkre mennyire jellemző ez a megőrző jelleg, az is mutatja, hogy a korai vaskorban a K-alpi, Hallstatt kultúrájú, új népcsoport, betelepülése után igen sokat átvett és tovább fejlesztett az Urnamezős kultúra hagyatékából.