Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

re, a dél-dunántúli Urnamezős csoport fiatalabb szakaszára jellemző. Urnatípusai között egy öblöshasú, szélesen kihajló peremű urna gyakori: árkolással és sikozott peremmel Pécs-Meszes lelőhelyről; rátett, kerek bütyökdíszszel Cseríőről ismert. Ez az urnatípus erősen őrzi a korábbi jelleget: a sikozott perem, ez a fajta bütyökdísz a Halomsiros kultúrában, az utóbbi díszítés főként a kelet-magyarországi anyagban gyakori. Maga az edényforma szintén keleti kapcsolatot jelez, de a későbbi, már preszkita, IX. századi alföldi temetőkben, például a mezőcsáti anyagban találunk hasonlókat. A mezőcsáti temetőhöz más formák hasonlóságai is kötődnek. A korszak végét jelző forma és egyben a K-i, alföldi kapcsolat ihlette (vagy szállította?) az ún. mezőcsáti típusú füles csészéket. Több változata, széles szalagfüllel, bütyökdísszel (Dunaszekcso, Pécs-Makáralja), magasabb füllel (Pécs, Pécs-Mákáralja) ismert területünkről. Összességében az olvasható le a korszak edényművességéről, hogy a dél-dunántúli Urnamezős csoport a fiatalabb szakaszában, a X. században, sőt a 'IX. században nyúlóan is, megőrizte sajátos, különálló jellegét. Fémművesség A X-IX. század bronzművességét, a két nagy gyártókör, a közép-európai Urnamezős és a K-Kárpát-medencei egymásmellett-élése, kölcsönhatása és élénk kereskedelme jellemezte. Sok azonos tárgyat készítettek, de az egyes fémközpontoknak megvolt a saját terméke is. A késő bronzkor utolsó szakaszának bronzművessége vonatkozásában is sokkal részletesebben feldolgozott a K-i terület bronzipara, Mozsolics Amália és Kemenczei Tibor munkássága folytán. A Dunántúlról, amíg a kincsleletek közzététele és részletes feldolgozása hasonló arányban nem jelenik meg, viszonylag kevesebbet tudunk. A Tisza vidék jellegzetes darabjai a X. században a hajdúböszörményi típusú bronzművesség tárgyai: edények - szitulák, üstök, csészék -, sisakok, csészés markolatú kardok. A Felvidékre a 'korongos markolatú kardok gyártása jellemző. A hajdúböszörményi bronzművesség termékei kerültek földbe a K-ről benyomuló lovas nomád népesség megjelenésekor a Gávai kultúra területén, az Alföldön a IX. század folyamán. A Dunántúlon a K-alpi-Urnamezős bronzműves központok, a XI. századi kurdi szintnek nevezett bronzművesség tárgyait (Eberheim-Allerona típusú kardok, kurdi vödrök) továbbra is gyártották. A nagy bronzműves központok, Velemszentvid, Sághegy mindvégig, sőt a késő bronzkort követő korai vaskorban is, zavartalanul működtek. Egyéb eszközök A mindennapi élet egyéb tárgyai, eszközei, elenyésző mennyiségben kerültek elő területünkön az Urnamezős időszakból. Pedig tudjuk, hogy a bronz eszközök, fegyverek, ékszerek mellett, ugyanolyan jelentős fa- és csontipar létezett ebben az időben. .