Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

Legfiatalabb terület a jelenlegi ártér. Külön fácies-csoportként kell meghatározni az Ormánság óholocénban gyengén kiemelt szerkezeti egységét, amely morfológiai jellegében élesen eltér környezetétől. A Dráva-völgy geológiai-morfológiai megismerésében Lovász Gy. (1964), Prinz Gy. (1942), Somogyi S. (1960), Strausz L. (1952), Sümeghy J. (1953, 1955), Szabó P. Z. (1964) kutatáseredményei említhetők. Domborzat és mélyszerkezet kapcsolata A domborzatilag teljesen egységes és egyhangú morfológiai körzet Baranya megyei területén igen színes a mélyszerkezet. Ez a nagyfokú változatosság azonban csak viszonylag kismértékben tükröződik a mai domborzaton. Az egyik legnagyobb mélyszerkezeti egység a Rinya-lapály árkának K-i irányú folytatódása. Ennek É-i határa a Szigetvár—Beremend vonalon jelölhető ki. Ettől D-re, illetve DNY-ra az alsó- és felső-pleisztocén rétegek alatt közvetlenül az ópaleozoós gránitos mező- és katametamorfitok települnek. Az említett vonaltól ÉK-re egy újabb mélyszerkezeti egység fekszik, amelynek É-i határa a Zselic, illetve a Mecsek-hegység D-i előterében fut. Ez az egység tulajdonképpen folytatása az Ellendi-medencének, illetve Görcsönyi-hátnak. Ennek megfelelően, az említett Szigetvár—Beremend vonal és a Pécsi-víz völgye közötti területen az ópaleozoós kőzetekre már felső-karbon homokkő és szericit-pala is települ. A harmadik nagyszerkezeti egység a Villányi-hegység D-i előterében van, ahol az alaphegységi kőzetekre triász, jura és Beremend—Kistapolca körzetében kréta rétegek települnek. A vázolt mélyszerkezeti egységek közül csak a Szigetvár—Beremend irányában húzódó és a szorosabb értelemben vett Dráva-árok szerkezeti határát jelentő rendszer mentén mutatható ki kapcsolat a mai domborzattal. A Fekete-víz jellegzetes DK-i folyásiránya egybeesik a nagyszerkezeti vonal futásirányával. Feltehető, hogy az Ormánság kissé kiemelt és D-re billent folyami, illetve futóhomokos területe is ennek a nagyszerkezeti rendszernek a határán mozdult el. Felszínfejlődés Mint már korábbi kutatások megállapították (Cholnoky J. 1929, Prinz Gy. 1942), az árokrendszer süllyedése a pannon időszakban kezdődött. A bezökkenés azonban nem az árok mai csapásirányában történt. A pannóniai rétegek vastagságadatai szerint (Schmidt E. R. 1961) a süllyedés a mai Rinya-lapálynál lényegesen szélesebb területen volt. A K-i határ megegyezett a Zselic K-i peremével, a Ny-i azonban a zalai meridionális völgyek térségében jelölhetők ki. Ennek a területnek a peremén helyezkedett el tehát a Dráva-árok megyére eső területe. A pannon végi felső-pliocén időszak úgynevezett levantei beltava (Sümeghy j. 1951) is lényegében ezen a területen helyezkedhetett el. A Dráva-árok mai csapásirányú fejlődése a felső-pliocénban, illetve az ópleisztocénban indult meg. A folyó térbeli helyzetéről, tehát az árok alaktani jelenlétéről kétségtelen morfológiai bizonyítékunk csak a Zalai-dombság területéről van. A Villányi-hegység D-i lejtőjén található lejtőlépcsőkről csak feltételezhető, hogy a pleisztocén korábbi időszakaiban képződő, egyre mélyülő Dráva-árok síkjához igazodva