Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
képződtek. Ebből a térségből morfológiai bizonyítékaink csak az újpleisztocén kezdetétől vannak. A Villányi-hegység D-i előterében szembetűnő peremmel rajzolódik ki a már említett újpleisztocén eleji, lösszel magasan megemelt, de iszapos, agyagos alépítményű terasz. A jugoszláv területen, tehát az árok D-i peremén lényegében ugyanilyen morfológiai megjelenésben és geológiai felépítésben található az újpleisztocén eleji terasz. A két azonos korú képződmény egymástól való nagy távolsága kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az újpleisztocén második felében a folyó mind északon, mind délen jelentős oldalozó erózióval mosta alá idősebb teraszát. Ezt a folyamatot csak a széles árokrendszeren belül kialakult lokális mozgások hatására tudjuk elképzelni. Az árokrendszeren belüli kisebb süllyedékek (részmedencék) és emelkedések a magyarországi területen morfológiailag is igazolhatók. A széles árok E-i peremén az óholocénban a mai Ormánság területén gyenge emelkedéssel járó D-i billenés volt a jellemző (Lovász Gy. 1964). Ekkor és így jött létre az ormánsági futóhomokos hát, amelyen még megtalálhatók az óholocén, futóhomokkal már sok helyen befútt morotvák és holtmedrek. Ugyanebben az időszakban és az Ormánság tágabb térségében, pontosabban tőle Ny-ra erőteljes süllyedés feltételezhető, amelyet morfológiai módszerrel ki lehet mutatni. Drávatamásitól a Fekete-víz völgyéig húzott Ny—K csapású vonal és a mai Dráva-meder között ugyanis terjedelmes morotvás térszín jelzi az óholocén folyóvízi akkumulációt. Az óhoiocénben, illetve az újholocénben kimutatható az árokperemek egyenlőtlen mozgása. Ennek eredményeként Barcs—Drávatamási között a folyó a széles ártér É-i pereméhez tapadva folyik, mert itt történtek mozgások. Az Ormánság területén az árok D-i peremére szorul, a Villányi-hegység D-i előterében az óholocén időszakban a mai vonalától északabbra folyt a Dráva, míg ma az árokrendszer D-i harmadában folyik. A szerkezetileg korántsem egységes Dráva-ároknak újabb kicsiny része az ún. Nagyharsányi-részmedence, amely a község K-i térségében, a Villányi-hegység D-i előterében közvetlenül az újpleisztocén eleji terasz közelében található. Ez is óholocén—holocén süllyedek (Lovász Gy. 1964). Formatípusok A domborzatilag rendkívül egyhangú Dráva-völgyben, csakúgy mint a Dunavölgyben, a kialakító tényezők egysíkúságából következően meglehetősen színtelen a formakincs is. A völgy végső soron kortani szempontból óholocén magas és holocén alacsony ártérre osztható. Mindkét felszínen az uralkodó színező elem a morotva. A felszín korától függően ezek mai morfológiai állaga természetesen különböző. Az idősebb óholocén felszínen a morotvák elmosódottabbak, és magasabb fekvésük miatt kevesebb az állandó vagy időszakos vízkitöltés. A fiatalabb újholocén felszínen a morotvák, mint lefolyástalan formák mellé, az antropogén eredetű holtmedrek is társulnak. Ezek a formák mélyebb fekvésűek, a folyó vízállása által erősen befolyásolt talajvíz nagyobb szerepet játszik a bennük kialakult időszakos vagy állandó vízállásokban. Az Ormánság óholocén, kissé jobban megemelt homokos felszínét meglehetősen jelentős kiterjedéső homokbuckák tarkítják. Ezek az óholocén meleg-száraz klímakilengésében keletkeztek, és nagy szerepük van a morotvák tisztításában. Ebben a kicsiny térségben igen gyakori a deflációs lefolyástalan mélyedés is.
