Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

Formatípusok Miután a geomorfológiai körzet kialakulását meglehetősen homogén tényezők alakították ki, ezért a formakincs is viszonylag egysíkú. A területre legjellemzőbbek a magas ártéri homokos felszínen található morotvák. Az egész szigetet tulajdonképpen ezek a lefolyástalan, félkör alakú, ívelt formák képezik. Bennük többször időszakos tavak keletkeznek. A legnagyobbakban állandó vizű tavak vannak. E formák közötti homokos hátakat gyakran megmozgatta az óholocén (mogyoró fázis) defláció. Igy a folyóvízi homok felett a kisebb feltárásokban néhány szélfújta homokot lehet találni. Ezek a jelentéktelen buckák néha a morotvák peremére telepednek, csökkentve ezáltal területi kiterjedésüket. Gyakran azonban meg is osztják ezeket a lefolyástalan mélyedéseket. A völgyperemi felszín morfológiája azonban alapvetően eltér az élő és holt Duna közötti Mohácsi-szigeten találhatótól. Itt erősen iszapos, átmosott lösz és homok építi a felszínt. Ez a terület — amely az újpleisztocén végi terasz alatt található — mindig ártérperem volt, így morotvák nem találhatók rajta. Az alacsony ártéren az antropogén eredetű fiatal morotvák találhatók, amelyek kizárólag a folyószabályozás eredményeként lettek szárazulatok, és ma állandó, vagy időszakos tavakat képeznek. A természetes lefűződésű formák szerepe viszonylag alárendelt. 11.2.2. Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja A megye területére eső második alföldi jellegű terület újabb tagja a Dráva-völgy. Kialakulása és mai domborzata mindenképpen alföldi típusnak, illetve jellegűnek minősíthető, szemben a szomszédságában fekvő morfológiai körzetekkel, felszínfejlődésére jellemző az általában süllyedő tendencia, pontosabban a nagyszerkezeti árok. Felszínalakító tényezői között ezenkívül jelentős helyet foglal el a fluviatilis akkumuláció és a rendkívül kismértékű erózió, amely mint látni fogjuk, legfőképpen ún. oldalozó erózióban nyilvánul meg. A Dráva-völgynek csak egy része esik a megye területére. így határa Ny-i és K-i viszonylatban nem állapítható meg, illetve kényszerűségből a megye közigazgatási határait tekinthetjük annak. Északon a Zselic D-i lábánál fut a határ. Genetikus tekintetben a Pécsi-medence is a Dráva-árok tartozéka. így tehát a körzet határa a Pécsi-víz mentén a Villányi-hegység D-i előteréig terjed. A hegység D-i előterében, hasonlóan a Duna-völgyhöz, a lösszel erősen megemelt újpleisztocén eleji teraszperemen jelöljük ki. Az árok-rendszer D-i része már jugoszláviai területen van. Genetikai, fejlődéstörténeti alapon ebben a térségben is több mikro-alrégió (morfofácies-csoport) határozható meg. Egyik a Pécsi-félmedence, amely K-felé szűkülő süllyedek, és így széles területen csatlakozik szerkezetileg a Dráva-árokhoz. Ezért nem tartjuk szabatosnak a „medence" meghatározást. Keletkezése már az újpleisztocénban elkezdődött (Szabó P. Z. 1957b). Újabb alrégió határozható meg az Almás-patak hordalékkúpjaként, amelyhez teljesen elmosódó határokkal csatlakozik a Dráva magas ártere.