Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

köszönheti a dombvidék jellegzetes völgyhálózatának kialakulását. Ebben az időszakban azonban az Ellendi-medence teljes nyugalomban volt. Ezzel magyarázható ugyanis, hogy a vízfolyások (Karasica É-i része, Vasas—Ellendi-vízfolyás) irányváltozás nélkül keresztülfolytak rajta. A holocén időszakra a deráziós völgyháiózat fejlődésén kívül a Villányi-hegység északi előterében elterülő gyenge süllyedek vastag löszkötegében végbemenő dolinaképződés a jellemző (Ivánbattyán). Formatípusok Mint már korábban említettük, a gyengén kiemelt pannon alapzatú dombság morfológiai adottságai meglehetősen egysíkúak. Ezért különlegesebb formagazdagságról nem beszélhetünk. A területre legjellemzőbb a völgyek között igen nagy területet elfoglaló plató. Ez a forma legfőképpen a dombvidék Ny-i és D-i részére vonatkozik. Az ÉK-i területre jellemző a szerkezetileg előrejelzett és preformált völgyhálózat. Aszimmetria csak a legritkább esetben mutatható ki bennük. Ezekhez a völgyekhez csatlakoznak a viszonylag kisszámú deráziós völgyek, amelyek rendkívül alárendelt szerepet töltenek be. A csuszamlások a dombvidék területén kizárólag a meredek völgyek oldalán felszínre kerülő eltemetett fosszilis talajzónákhoz kapcsolódnak. Morfológiai jelentőségük egyáltalán nem nagy. A löszmélyutak elszórtan a Görcsönyi-hát É-i peremén találhatók. A löszdolinák pedig a Villányi-hegység É-i peremén, Ivánbattyán, Kisbudmér térségében alakultak ki. 11.1.6. Völgység A Mecsek-hegység északi előterében elterülő pannon alapkőzetű dombvidék a Dunántúli-dombság nagyszerkezeti egységének egy része, és mint ilyen, domborzatilag sokkal kevésbé különül el szomszédaitól, mint a megye bármely geomorfológiai körzete. Nyugati és ÉNy-i irányban határolódik el szomszédaitól a viszonylag legélesebben. Az előző égtáj felé a Sásd—Dombóvár közötti szerkezeti árok, ÉNy-felé pedig a Kapós völgye jelenti a határt. Rendkívül bizonytalan, szubjektív ÉK-i határának tekinthető az Alsóhidas-patak völgye. E választóvonal mindkét oldalán lényegében ugyanaz a habitusú morfológiai térség található. Kelet és D-felé szintén éles az elkülönülés. A Völgységi-patak jobb oldali vízgyűjtőin magasra kiemelt, bal oldali területén pedig medencetérség fekszik. Figyelembe véve a Völgység mélyszerkezeti és pleisztocén felszínfejlődési viszonyait, a szomszédos térségektől az általunk meghatározott vonalon lehet elkülöníteni a térséget, mint viszonylag önálló pleisztocén szerkezeti területet. A Völgység szerkezeti morfológiai alapon három mikroalkörzetre tagolódik. — A terület Ny-i része Nyugati-Völgység néven jelölhető. Jellemzi az erős pleisztocén emelkedés következtében kialakult nagyfokú feldaraboltság és egyes részeinek