Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

Ny—K-i szerkezeti vonalak mentén történt délies kibillenése és a suvadások nagyarányú jelenléte. — A másodikat, a rendkívül kisterületű É-i részt Északi-Völgység néven jelöljük. Nagyon sok a hasonlóság a Nyugati-Völgység morfológiai jellegével. Csökkent mértékű azonban a szerkezeti feldaraboltság. — A harmadik, a legnagyobb területű az ún. Középső-Völgység, amely magában foglalja a már említett DK-i területet, de egyben a Ny-i és É-i részek közé is ékelődik, mint választóvonal. Jellemzi a gyenge újpleisztocén kiemeltség, Ny—K-i irányú szerkezeti szabdaltság, déli billentségú rögök és a vastag lösztakaró az összes ehhez járuló löszformákkal. A terület geológiájával többek között Balogh K. (1966), Kadic 0. (1925), Strausz L. (1942), morfológiai adottságaival, fejlődésmenetével Ádám L. (1964, 1969), Lovász Gy. (1974) és Szabó P. Z. (1957b) foglalkozott. A domborzat és a mélyszerkezet kapcsolata A terület mélyszerkezete sokkal változatosabb, mint a mai, a pleisztocénban kialakult tektonikája (14. ábra). A mély- és idősebb tektonika, valamint a pleisztocén szerkezetalakulás között több esetben igen szoros kapcsolat ismerhető fel. ) / / ( \ — — <v 1 Komló ! 10 km I , I 14. ábra: Főbb szerkezeti vonalak a Völgységben