Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
lógiai határain. Az emelkedés következtében területének legalábbis egy részéről lepusztult az Ellendi-medencére jellemző vastag miocén rétegsor (Görcsöny—Gyód— Téseny térsége). Erre a mozgásfázisra az Ellendi-medence kivételével az egész dombvidékre jellemző emelkedés volt a jellemző. Mohács és a Villányi-hegység E-i előterében ugyanis szintén hiányoznak a vastag helvét—torton rétegek. Az alsó-pannon időszakra a rétegtani bizonyítékok szerint kis területre terjedő gyenge süllyedés a jellemző. Az így kialakult transzgresszió csak a Görcsönyi-hát északi peremét érintette. Jelenlegi ismereteink szerint a dombság többi területén — az alsó-pannon réteghiányból következően — szárazföldet feltételezünk. A felső-pannont az általános süllyedés és az azzal járó elöntés jellemzi. Az ezt a transzgressziót igazoló rétegsor ma 80—150 m vastagságban található a területen. A geológiai adatok birtokában úgy tűnik, hogy a rendkívül heterogén mélyszerkezeti egységek a pannon kezdetétől kovácsolódtak egységes tömbbé, és ettől az időszaktól kezdve mozognak nagyjából egységesen. A felső-pliocéntől feltehetően a középső-pleisztocénig a dombvidék területe környezetéhez képest mélyfekvésű volt. A dombság É-i peremén a morfológiai vizsgálatok a Mecsek-hegységből származó vízfolyások ma már eltemetett hordalékkúpjait tárták fel. Az egyik hordalékkúp a mai Ürögi-víz D-i folytatásában, a Görcsönyihát É-i peremén található. A másik ennek K-i szomszédságában, a Pécsbányateiepivíz (azaz a Pécsi-víz forrásága) D-i meghosszabbításában. Mindkét hordalékkúp rétegtani helyzete azonos. A felső-pannon rétegek felett és a pleisztocén lösz alatt találhatók a sokszor durva görgetegek kevés homokkal vegyítve. Feltehető tehát, hogy már ebben az időben a terület általános lefolyása délies volt. Morfológiai módszerrel az újpleisztocén végén rögzíthető egy igen gyenge és területileg szelektív emelkedési folyamat. Ennek eredményeként a dombság Ny-i részén megszűnt a délies lefolyás (Ürögi-víz). Intenzívebb emelkedés kizárólag a Görcsönyiháton van. Ekkor törik szét a feltehetően az újpleisztocén végéig szerkezetileg egységes Görcsöny—sumonyi mélyszerkezeti egység. Az emelkedő Görcsönyi-hát Ny-i peremén keletkezett törésen a Pécsi-víz alakul ki. Ez az emelkedés feltehetően igen intenzív volt, mert ebben a térségben található a dombvidék legmagasabb pontja (Gyód közelében 233 m tszf). Ennek az újpleisztocén végi óholocén mozgásnak kapcsán a Középmecseki-süllyedék DK-i folytatásában található, és már többször említett mélyszerkezeti árok DNy-i határán felújult mozgások valószínűsíthetők. Morfológiai módszerrel az is megállapítható, hogy a dombvidék D-i része rövid, de intenzív süllyedésen ment keresztül. A plató, amely a Mecsek D-i előterétől a Villányi-hegység lábáig az egész területre jellemző, nem lejt egyenletesen D-felé. Újpetre térségében a fennsíkon határozott lejtő mutatható ki ÉK—DNy-i csapásban (13. ábra). Ez igazolja, hogy az újpleisztocén végén, illetve az óholocénban az addig egységes lejtésű, lösszel fedett plató eltörött a Villányi-hegység tágabb É-i előterében végbemenő süllyedés következtében. Ez a süllyedés Ny-i szárnya a Mohács DK-i térségéig nyúló vályúnak. Az óholocénban az ebben a medencében végbemenő kisebb mozgásokat a Lánycsóki- és Nagynyárádi-víz lefolyásirányában található változások igazolják. Kis jelentőségű, de számos, és a mai völgyhálózatot alapvetően meghatározó EK— DNy-i irányú kisebb törések történtek ebben az időszakban a Középmecseki-süllyedék folytatásában fekvő eltemetett nagyszerkezeti árokban. Ezeknek a mozgásoknak