Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

A domborzat és a mélyszerkezet kapcsolata Az egész terület egységes domborzata a legjobb bizonyítéka annak, hogy — függetlenül az alaphegység, illetve a rátelepült rétegek rendkívül bonyolult szerkezeti helyzetétől — a pleisztocéntői nagyszerkezetileg egyetlen egység a Zselic. A pleisztocén és az idősebb mélyszerkezeti vonalak közötti korreláció nem mindenütt szoros. A D-i és Ny-i szerkezeti határ teljes mértékben egyezik a mélyszerkezeti rendszerekkel, azok legújabb feléledéseként értékelhetők. Nincs így az E-i határon, ahol a mélyszerkezeti paszta határa Igal—Kaposfő irányában valószínűsíthető (Schmidt £. R. 1961) és nem a Kapós völgyében. A K-i domborzati határ mélyszerkezeti kapcsolatai sajátosak. A Szentlőrinc—Bükkösd közötti törésrendszer csak annyiban jelent azonos szerkezeti határt, amennyiben e vonaltól K-re (a Mecsekben) az alaphegység a felszínre kerül. A Bükkösd— Oroszló közötti szakaszon (12. ábra) a felszíni rácsos törésrendszer mindkét oldalán a fedő neogén rétegek alatt mezozoikum fekszik az alaphegységen. Ez a vonal tehát nem jelent egyben mélyszerkezeti egység-határt. Az Oroszló—Dombóvár közötti árkos süllyedéknek (Baranya-csatorna völgye) azonban van már kapcsolata a mélyszerkezettel, amennyiben csaknem azonos csapásirányban egy alaphegység-vályú fekszik mezozoikus rétegekkel fedve (Szénási Gy. 1964). A dombvidék mai, tehát a pleisztocénben keletkezett vagy felújult törések mentén kialakult völgyhálózatában is kimutatható a mélyszerkezettel való kapcsolat. A Zselic völgyhálózata futásirányát tekintve két részre osztható. Az egyik a terjedelmesebb Ny-i rész, amelyet az É—D-i irányítottság jellemez (12. ábra). A Bükkösd—Csébény vonaltól K-re azonban a lefolyás legfőképpen K-ire változik. Az említett két község — és meghosszabbításukban a Sormás-patak irányában fut az említett mezozoikummal fedett mélyszerkezeti egység Ny-i pereme. Mindebből nemcsak az következik, hogy a Sormás-patak völgye egy mélyszerkezeti egység felújult vonala, de az is, hogy ebben az egységben a pleisztocénban végbement feldarabolódás következtében Ny—K-i irányú völgyek alakultak ki. Mint a Mecsekhegységben végzett domborzatelemzésekből ismeretes, ez az irány a hegység E-i peremére jellemző. Ennek következtében nyilvánvalóan megállapítható, hogy a Zselic az említett vonaltól K-re a Mecsek-hegységre jellemző szerkezeti jelleget viseli. Felszínfejlődés Felszínének kialakulása csak a pannontól kezdődően nevezhető egyszerű folyamatnak, azt megelőzően igen bonyolult. A területet már a permi homokkő-képződést megelőzően, vagy annak időszakában jelentős szerkezeti mozgások jellemezték. Erre a Dinnyeberki—Gyűrűfű térségi fúrások adatai engednek következtetni. Bár megfelelő üledékek hiányában nem rögzíthető pontosan a Dinnyeberki—Gyűrűfű térségében feltárt nagy permi homokkövek lepusztulási ideje. A D 9013, 9014 és a D 9015, Gü 9008, 9009 és 9012 jelű fúrások szelvényében ugyanis 400—450 m ugrómagasság rajzolódik ki a gránit alaphegységben. A magasan fekvő gránit felett nincs, vagy csak pár méter (17,6 m), a mélyen fekvő felett pedig 250—500 m vastag