Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

//. 1. 4. Zselic A megye legnyugatibb geomorfológiai mikro körzetének határai nem teljesen egyértelműek minden égtáj felé. Nyugaton a Rinya-lapály, E-on a Kapos-völgy, D-en a Dráva-árokba torkolló nagyszerkezeti félmedencének síksága élesen rajzolja ki a domborzati elkülönülést. Nincs így K-felé, ahol fokozatos a domborzati (magassági) átmenet a Mecsek-hegység irányába, illetve csak egy fiatal szerkezeti árok (Baranyacsatorna) választja el a csaknem teljesen azonos jellegű Völgységtől. A határt az ÉÉK csapású Bükkösdi-patak, illetve E—D-i csapású Baranya-csatorna völgyével jelöljük. Nem ilyen egységes a körzet mélyszerkezete, illetve geológiai felépítése a pannonig bezáróan. Oroszló—Almamellék irányában egy mélyszerkezeti rátolódás két alapvetően különböző mélyszerkezeti felépítésű területre osztja a körzetet. Az említett vonaltól É-ra fetső-prekambriumi mező- és katametamorfitok, gránit és alig átalakult ópaleozoós kőzetek építik a medencealjzatot. Ettől D-re a Szentlőrinc— Szigetvár vonalig pedig több ÉNy—DK-i irányú töréssel felszabdalt, magasra emelt gránit terület fekszik, csak pleisztocén, illetve perm, helvét és pannon rétegekkel fedve. Jelentős szerkezeti vonal húzódik a Szentlőrinc—Bükkösd—Csebény vonalon, amitől K-felé Gorica—Kán térségében megjelenik a medencealjzatra települt mezozoikum is. A Zselicnek ez a része tehát szerkezetileg már a Mecsek tartozéka, csupán domborzatilag jelöljük a határt a már említett völgyek vonalában. A terület geológiai és morfológiai analízise még nem készült el. A dombvidék viszonylag egyszerű geológiai felépítésű. A felső-pannon agyagba, agyagos homokba, homokkőbe és főleg homokba vésődtek a völgyek. A területet lösz, illetve lösszerű képződmények vékonyabb-vastagabb rétegben fedik be. Az erősen kilúgozott képződmény sok helyütt önmaga is csúszik csakúgy, mint a pannon agyag, illetve agyagos homok. Szerkezeti vonalak sűrűn tagolják a dombvidéket. A domborzatilag és pleisztocénkori szerkezetileg egységes területen azonban éppen a pleisztocénbeli, kissé eltérő fejlődésmenet alapján mikro-alkörzetek különböztethetők meg. A legnagyobb területű az ún. központi vagy magas Zselic. Ezen a területen a legjelentősebb a pannon rétegek mai morfológiai hatása, valamint ez a térség emelkedett a legintenzívebben. A felszín itt a legtagoltabb. — A dombvidék ÉK-i része, az ún. ÉK-Zselic legfeltűnőbb morfológiai vonása: a vastag lösszel fedett alacsony tszf magasságú platók. Itt gyakorlatilag nincs jelentősége a pannon alapkőzetnek. A mai morfológiai jelleget a lösz és a rajta kialakult formák alakítják. — A terület D-i peremén helyezkedik el az ún. D-i Zselic, amelyet a dombvidék peremén emelkedés közben levált és D-re billent néhány rög és terjedelmes lejtők képviselnek. Ebben a térségben legfőképpen megint a lösz és a rajta képződött formák a jellemzők. Színező elemként az É-i meredek oldalakon kibukkanó pannon agyag értékelhető (csuszamlások). A területnek inkább a mélyszerkezeti viszonyai a kutatottabbak (Barabás A. 1964, Barabás A.—Bárányi I.—Jámbor Á. 1963, Bárányi I.—Elek I. 1965, Scheffer V.—Kántás K. 1949, Vajk R. 1943), mint a fiatalabb képződmények és a morfológia, illetve felszínfejlődés (Bartha F. 1964a, 1964b, Kapronczay J. 1965, Lovász Gy. 1974, Pécsi /VI. 1964, Szabó P. Z. 1957).