Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

A domborzat és mélyszerkezet kapcsolata A területen e két elem közötti kapcsolat rendkívül gyenge. A geológiai—geofizikai kutatások (Szénás! Gy. 1964) általában ENy—DK-i töréseket mutatnak ki. Ezek szabdalják a gránitra települő mezozoikus és miocén rétegeket is. Feltehetően ez a törésrendszer befolyásolja a rög DK-i oldalának völgyhálózatát is, amely nem sugaras — amit szerkezeti befolyásoltság hiányában feltételezni lehetne — hanem merev ENy— DK-i lefutású. Felszínfejlődés Domborzatának fejlődése a földtörténet folyamán gyakran csaknem azonos volt a Mecsek-hegységgel. Ezzel magyarázható, hogy a hegység részeként említi az irodalom. A tönktől ENy-ra és DK-re fekvő területek geológiai felépítése igazolja, hogy mind a triász, mind a jura transzgresszió elöntötte a területet. A mezozoikum utáni időszakban (miocén) már kimutatható némi felszínfejlődési irányváltozás a Mecsek-hegységgel, illetve a Mecsek—Villányi-hg. közötti dombvidékkel szemben. A tönk legmagasabb gránitplatójának ugyanis D-en vékony miocén rétegek támaszkodnak, de hiányzik alattuk az ópaleozoikumot fedő mezozoikum. Nyilvánvaló tehát, hogy az alsó-kréta ausztriai orogén fázissal kapcsolatban emelkedés játszódott le, a melynek eredményeként az ismeretlen vastagságú triász és jura rétegek lepusztultak. Az emelkedés szerkezeti határai E-i irányban — a már említett áttolódási övben — jól rögzíthetők. A D-i határ azonban pontosan nem ismeretes. A geológiai kutatáseredmények szerint (Barabás K. 1966, Szénási Gy. 1964) a tönk távolabbi D-i térségében sem található a mezozoikumon miocén, szemben a DNy-i előtérben fekvő Ellendi-medencével. A D-i, DNy-i peremen ugyanis megtalálhatók a helvét—torton rétegek, lényegében azonos kifejlődésben a Mecsek-hegységivel. E rétegek térbeli helyzetéből és fácieséből következően megállapítható, hogy a tönk a legkülönbözőbb miocén képződményekkel is el volt fedve. E kor transzgressziója feltehetően kisebb vastagságú rétegsort produkált, mint a szomszédos Ellendi-medencében. A miocént követő időszaktól már lényegesen különbözik a felszínfejlődési irányA tönk csaknem állandóan szárazföldi, és ennek következtében a denudáció színtere. Ezzel magyarázható, hogy területén a miocént követően semmiféle képződmény nem található. További jelentős különbség a fejlődés irányában az emelkedés mértéke. Ez ugyanis sokkal kisebb, mint a szomszédos Mecsek-hegységben. A felszín utolsó tönkösödése — feltehetően abráziós hatásra — a pannonban ment végbe, illetve fejeződött be. A pleisztocénban rendkívül gyenge volt az emelkedése. A völgyhálózat és a völgyvállak hiányából az következik, hogy emelkedése folyamatos volt, de csak a pleisztocén második felére korlátozódott. A völgyekben található akkumulációs formák ugyanis csupán a Duna-völgyi torkolati szakaszokra korlátozódnak, amelyek azonban nyilvánvalóan nem a tönk szakaszos emelkedésével, hanem a völgy fejlődésével hozhatók kapcsolatba.