Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)
A domborzat és a mélyszerkezet kapcsolata Térbeli elhelyeződésének alapvonásait a Kárpát-medence belsejére jellemző EK— DNy-i irányú ősi, nagyszerkezeti rendszer szabja meg (Balogh K. 1966, Vadász £. 1960). A hegység tulajdonképpen mezozoós rétegekkel fedett variszkuszi, mélyre süllyedt nagyszerkezeti paszta felszínen maradt darabja. Térbeli elhelyezkedését tehát teljes egészében az említett ÉK—DNy-i nagyszerkezeti egység határozza meg. Ennek megfelelően, az ÉNy-i illetve DK-i morfológiai határ egybeesik a nagyszerkezeti rendszerekkel is. Morfológiai megnyilvánulásuk azonban különböző. A DK-i oldalon csupán Pécsvárad térségéig rajzolódik ki az éles alaktani elkülönülés. Az É-i, ÉNy-i határon pedig a Völgységi-patak, illetve a Baranya-csatorna völgyének egyes szakaszait tekinthetjük a mélyszerkezeti rendszer mai morfológiai vetületének. Az ÉÉNy—DDK irányú és kisebb jelentőségű töréseknek is van mélyszerkezeti kapcsolata. DK-Dunántúlon, illetve Baranya megye területén ÉNy—DK irányban, ívelt futásban egy mélyszerkezeti rendszer van (Kassai M. 1971,1973). Ez, mint a további morfológiai körzetek elemzésekor látjuk, általában árkos mélyszerkezeti süllyedésben mutatható ki. Ez a rendszer metszi a Mecsek-hegységet is, ahol szintén süllyedés formájában jelentkezik. Ez a Komló és Vasas között található átlagosan 5—6 km széles, és a hegységet az irodalomban eddig talált meghatározás szerint két részre, a Nyugati- és Keleti-Mecsekre osztja. Végeredményben tehát megállapítható, hogy a nagyszerkezeti rendszerek mentén feléledt mozgások eredményeként a Mecsek-hegységet három morfológiai mikro-alkörzetre lehet osztani. — A Nyugati-Mecsek, amelynek viszonylag egyszerű a geológiai felépítése (perm és triász), legfőbb jellemzője a karsztosodás. — A Keleti-Mecsek, amelyre legfőképpen a jura és kismértékben a kréta képződmények elterjedése a jellemző. — Végül a Középső-Mecsek, amely miocén konglomerátumból épült fennsíkként értelmezhető. A hegység változatos geológiai, morfológiai és felszínfejlődési kutatását számos eredmény reprezentálja. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, monografikus vonatkozásban Hámor G. (1970), Nagy E. (1968), Vadász E. (1935) és Wein Gy. (1959, 1967a, 1967b) munkásságát kell említenünk, míg a geomorfológiai kutatás vonatkozásában Pécsi M. (1964) és Szabó P. Z. (1931, 1957b) említhetők. Felszínfejlődés Amint a hazai dombvidéki felszíneink morfológiai kezdőszintjének a felső-pliocén tekinthető (Ádám L.—MarosiS.—Szilárd j. 1969), úgy hegységeinknek — tehát a Mecseknek is — az ecoén-oligocén trópusi klíma alatt képződött elegyengetett felszín a morfológiai kiinduló szintjük. Az alsó-kréta vulkánosság lezárulásával a Mecsek területén hosszantartó szárazföldi időszak kezdődik, amely a miocén elejéig tart.
