Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)
A Ny-i és lényegesen nagyobb részterület geológiai—litológiai adottságai némileg kedvezőtlenebbek. Erre a területre, amely lényegében a Zselic és a Dráva-völgy között fekszik, az Almás-patak hordalékkúpja nyomja rá bélyegét és determinálja az összes természeti tényezőt. A talaj termőképessége gyengébb. Mindössze 15%-án található 60—70%, és 80%-án 50—60% között termőképességű talaj. A térség talajminőségének súlyozott területi átlaga 56%, alacsonyabb tehát, mint a K-i területrészen. Kedvezőtlenebbül alakul a hidrológiai tényező is. Gyakoriak a vízszabályozások alkalmával szárazzá vált mellékágak. Ezek lefolyástalan területek, gyakran belvizesek. Kialakulásukban nagy szerepe van a rossz vízáteresztő képességű talajnak is. Magas a talajvízállás is. Ennek következtében az év jelentős részében a kapilláris víz eléri, illetve megközelíti a felszín közeli szinteket. Ezt a két hidrológiai tényezőt feltétlenül figyelembe kell venni a vetésszerkezet optimális alakításánál, amely a természeti tényezők tükrében jelentős módosításra szorul. Mint említettük, ez a térség az Almás-patak hordalékkúpjának területe. Nagy vastagságban finom, iszapos, apróhomokos rétegek építik a területet. Gyenge vízadó képességük feltűnő. A D-i, Dráva közeli területeken 100 i/p alatt marad a kutak átlagos hozama. A Zselic közeli felszíni vízkészlete nagyobb (200—300 l/p), mert itt feltehetően jelentős utánpótlódás van a mélyebb szintekből a nagyszerkezeti rendszer mentén. Ez a mikro-környezeti terület hatást gyakorol a településhálózat térbeli eloszlására is. Az Almás-patak hordalékkúpján a környezethez képest jelentős településritkulás mutatható ki, mely igazolja a felszíni hidrológiai és domborzati viszonyok együttes hatásának szerepét. A terület újra benépesülése idején már kerülték a mocsaras, megművelhetetlen felszíneket, amelyek csak a lecsapolások után lettek alkalmasak szántóföldi termelésre. IX. 1. 42. Ártéri területek A megye déli és délkeleti részén viszonylag nagy területeket foglal el ez a mező természeti környezeti egység. A természeti potenciál ahhoz képest, hogy domborzata viszonylag egyhangú, igen változatos. A pár méteres szintkülönbségekből adódó természeti környezeti adottságokra vezethető vissza a jelentős változás. IX. 1. 42. 1. Ma g a s ártér Ennek a részterületnek viszonylag szúk, szegényes a potenciálja. Morfológiája kedvező a mezőgazdasági termelés számára. Sem lejtő, sem mikroformák nem zavarják a termelést. A felszín alatt meglehetősen magasan fekszik a talajvíz, legfőképpen a téli és tavaszi időszakban (1 m és felett). Általában a talajvízmozgás érzékenyen reagál a csapadékra. Talajminősége (termőképessége) az ártéri területek relációjában a legjobbnak mondható. Az alacsony ártér közeli magasságokban 20—30% r os, a magasabb szintekben 60—70%-os a termőképesség. A talajképző kőzet általában a löszös iszap. Az iszap szerepének előrenyomulásával a löszös alapkőzettel szemben
