Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

illetve okszerű körülmények között jelentősen befolyásolhatják a térség vetésszerkezetének kialakítását. Az ilyen értelemben vett domborzati tényező hatásában már nem mutatható ki egyértelműen a tengerszint feletti magasság csökkenésével előálló negatív hatás-fokozódás. Nagyon gyakori ugyanis, hogy a síkságok úgynevezett legmagasabb felszínét terjedelmes futóhomok-felszínek borítják, amelyekben a deflációs eredetű lefolyástalan mélyedések általánosak. Végeredményben tehát e kellemetlen térszíni formák inkább egy terület felszínfejlődés-jellegével mutatnak rendkívül szoros korrelációt, és nem a tengerszint feletti magassággal. A hidrológiai tényező egyik vonásáról, illetve gazdasági jelentőségéről a morfológiával kapcsolatban említést tettünk már. Az egyéb jellegű felszíni és felszínalatti hidrológiai adottságok a síksági térszínen szintén nem értékelhetők egyértelműen kedvezőnek. Rendkívül szoros korreláció van egy terület geológiája, litológiája, illetve fejlődésmenete és felszínalatti hidrológiai adottságai között. A csapadék formájában felszínre hullott víz elsősorban a geológiai—litológiai jellegétől függően beszivárog vagy elpárolog. A beszivárgott víz gazdasági jelentősége tehát a geológiai—litológiai tényezők víztartó képességének függvénye. A felszínalatti hidrológiai adottságok a legjelentősebb korrelációt a felszínfejlődés jellegével mutatják. Amennyiben a síksági térszín a közelmúlt geológiai időkben fluviatilis akkumuláció térsége volt, és ennek keretében jellemző a homok és kavics-felhalmozódás, akkor ezekben a mélységi szintekben rendkívül nagymennyiségű és jó minőségű vízkészlet tározódik. Ha azonban a térség hegyláb, dombláb vagy pedig nagy folyó széles, óholocénkori ártérperemi területe volt, és ennek következtében az agyagos, iszapos és finomhomokos litológiai felépítés a jellemző, akkor a felszínalatti vízkészlet igen kevés. Igen gyakori a síksági típusban a hidrológiai adottság kettős vertikális jellege. A 6—8 m, tehát sekély mélységből származó vízkészlet általában kevés, mert ezek csak a finomhomokos, agyagos képződmények vizeit csapolják meg. Az ez alatti zónákban azonban — ha a felszínfejlődés ebből a szempontból kedvező volt —, igen nagymennyiségű és jóminőségű víz kapható a kavicsos, homokos rétegekből. Ennek a természeti környezeti típusnak igen változatos, és ennek következtében különböző gazdasági potenciállal rendelkező a helyi-klíma adottsága is. Szintén felismerhető némi korreláció a tengerszint feletti magasság függvényében. Általános tételként állapítható meg, hogy minél kisebb tszf. magasságra megyünk, a helyi klíma annál nedvesebb és hűvösebb. Ez alól kivételt képezhetnek azok a relatíve magas fekvésű felszínek, amelyeknek geológiai és morfológiai adottságai lehetővé teszik a nedves-hűvös klímák kialakulását. Ez a helyi klímatípus kizárólag a lefolyástalan mélyedések térségéhez kötött. Különösen jellemző akkor, ha a litológiai adottságok agyagosak, iszaposak. Ez a környezeti tényező negatívnak semmiképpen nem nevezhető, jelentősége azonban az optimális gazdaságszerkezet kialakításában feltétlenül figyelembe veendő. A fenti négy tényező együttes hatására kialakuló talajfajtákban szintén függőleges övezetesség tapasztalható. Baranya megyei viszonylatban a magas fekvésű síksági térszíneken található a legjobb termőképességű (70,1—80,0%) talaj. Az ez alatt fekvő ármentesített felszín talajai — felszínfejlődésüktől függően — gyengébbek a termőképességek (50—70%). A legalacsonyabb, és még ma is ártérként funkcionáló felszín talajai a leggyengébb termőképességűek (20—30%).