Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

A hidrológiai tényező kimondottan negatív gazdasági potenciállal rendelkezik. Elsősorban a geológiai és domborzati tényezőkre és az ezek által kiváltott természeti környezeti összhatásra vezethető vissza, hogy a tönk Baranya megye legkedvezőtlenebb felszín alatti és felszíni hidrológiai adottságaival rendelkezik. A gránitból ugyan megbízható vízkészlet származik, de ez igen kismennyiségű. A D-i peremen a mészkő felszínközelí helyzetével összefüggően található ugyan egy rendkívül bő vízszolgáltató terület, de ennek nagysága, illetve területi kiterjedése az egész tönkhöz képest elenyésző. Somberek és Székeiyszabar térségében az 1970-ig fúrt kutak által szolgáltatott átlagos vízhozam 842 l/p, szemben a gránit, illetve miocén alapzatú területtel (Véménd, Püspöklak), ahol mindössze 54 /lp közepes vízhozam állapítható meg eddigi adataink tükrében (Urbancsek J. 1963, 1967). További hidrológiai gátló tényező az erdősültség alacsony százaléka, amelynek következtében igen nagy a vízgyűjtők hordaléktermelése. A néhol esetleg létesíthető felszíni víztározók üzemidejét ez a folyamat rendkívül lecsökkentené. A 492 km

2 területű Geresdi-tönkön a természeti környezeti potenciál két típusa különböztethető meg. /X. 1. 23. 1. Központi magas felszín Természeti környezeti potenciálja meglehetősen beszűkíti az optimális gazdasági tevékenység skáláját. Jellemzője a már említett és a korábbi időkben nagy volumenű gránitbányászat. Ennek jelentősége csökkent, és csupán az infrastruktúra (út és vasút) fejlesztéssel kapcsolatban van, illetve lehet további jelentősége. A viszonylag kis területnek (175 km

2

) sűrű a völgyhálózata, és az azokhoz tartozó vízgyűjtők kicsinyek. Ennek következtében a felszíni vízgazdálkodásnak sincs különösebb perspektívája. Ez alól talán kivétel a Karasica vízgyűjtőjének Pécsvárad térségi szelvénye, amelyben — a hozzá tartozó elég nagy vízgyűjtő miatt — már ma is folyik vízgazdálkodás. Ennek a térségnek átlagos, illetve jellemző lejtőszöge 24—26% között van. Ez eleve szükségessé teszi az erózió-gátló vetésszerkezet kialakítását. Ezen a téren jelentős átalakítások szükségesek, elsősorban a rét-legelő gazdálkodás, másrészt pedig az évelő pillangósokból álló szántóföldi takarmánynövény-termesztés irányába. Ez a terület tehát elsősorban az állattenyésztés régiója lehet a helyszínen előállított takarmánybázissal, és csak másodszor jöhet számításba az erdőgazdálkodás, amelynek jelenlegi területét nem látszik okvetlenül szükségesnek nagy arányokban növelni. /X. 1. 23. 2. Délies peremterület A térség mintegy 317 km

2-t tesz ki; az előző mikrokörnyezetnél lényegesen kedvezőbb környezeti adottságok jellemzők rá. Eredményeként a gazdálkodás is többsíkú lehet. Erre a felszínre a gránit elenyésző hatása a jellemző. Mindössze a Karasicavölgy bal parti részein (Fazekasboda) található néhány foltban. Jellemző a lösznek mindent befedő szerepe. Domborzata gyakorlatilag különlegesebben nem korlátozza az optimális gazdasági lehetőségeket. A keskeny, sekély bevágódású és legfőkép-