Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

pen DK-felé lefutó völgyek alig 40—60 m mélyre vágódtak. A kísérő lejtők maximálisan 12%-osak, de a jellemző érték, mint korábban említettük, 6—8%. E völgyek között széles és D-felé enyhén lejtő platók vannak, amelyeknek gazdasági potenciálját a kiváló talajminőség és a gyenge délies lejtés fokozza. A talajeróziót csökkentő vetésszerkezetre csak a viszonylag rövid lejtőkön kell gondolni. Igen kedvező energia a lejtők több mint 50%-ának DNy-i kitettsége. Ezek kitűnően hasznosíthatók gyümölcstermesztési célra. Ez a területhasznosítási mód ebben a térségben csak néhol ismert. Nagyobb méretű meghonosítása elősegítené a Mecsek D-i lejtővidéke folytatásaként kialakított gyümölcstermő terület fejlesztését. Hidrológiai adottságai már lehetővé teszik a nagyobb mértékű felszíni vízgazdálkodást. Az egymással szinte párhuzamos völgyeihez tartozó vízgyűjtők jelentős része gyenge lejtésviszonyai miatt rossz vízadó. A lejtőkről összegyülekező vizekből azonban lehetőség van a vízfolyások torkolati szakaszán víztározók építésére. Ennek kivitelezését azonban erősen meggondolandóvá teszi a nagy hordalékképződés. Végeredményben tehát a délies peremterületek nemcsak a nagyüzemi és változatos vetésszerkezetű szántóföldi mezőgazdaság, hanem a ma még alig elterjedt gyümölcskultúrák számára is optimális lehetőségeket nyújtanak. /X. 1. 3. Gyengén kiemelt dombság Mint természeti környezeti típus, adottságainak gazdasági potenciálját illetően átmenetet képez a magasra kiemelt dombsági és a síksági típus között. Altalános jellemzőként megállapítható, hogy természeti adottsága színesebb, változatosabb, sokrétűbb társadalmi tevékenységre ad lehetőséget. Ez a kedvező helyzet elsősorban a geológiai—litológiai és domborzati tényező hatására következik be. A geológiai—litológiai adottságokat a nagyfokú homogenitás jellemzi. Elmarad a magasra kiemelt pannon dombságok agyagrétegeinek az optimális termelési tevékenységet beszűkítő hatása, és uralkodóvá válik a pleisztocén lösz, amely egyben fizikai—kémiai adottságainál fogva a kitűnő talaj alapkőzetét is jelenti. A domborzati tényező kedvezőbbé válása végsősoron szintén geológiai folyamatokra vezethető vissza. Ezeknek a felszíneknek az újpleisztocénban kezdődött emelkedésük, ezért völgyekkel kevésbé szabdaltak. A keskeny, gyenge lejtésű völgyek között terjedelmes és lösszel vastagon fedett platók alakultak ki, amelyek kitűnő területei a nagyüzemi szántóföldi mezőgazdálkodásnak. E domborzati helyzet miatt csökken a talajerózió szerepe, illetve kis területű zónákhoz kötött. A platókon ugyanis rendkívül gyenge és elsősorban deflációs eredetű a talajerózió, míg az intenzívebb pusztulás csupán a kisterületű és viszonylag meredek lejtőkön van. A talajtényező is homogénebb. A minőséget az erózió okozta károsodás kevésbé módosítja. Egységes e talajok víz- és hőgazdálkodása is. Ez alól természetesen különbséget képeznek a viszonylag kis területre korlátozódó lejtős térszínek. A helyi klíma területileg elenyésző térségre szorul vissza, hiszen a determináns lejtők kis területűek. Amennyiben kimutathatók bizonyos jellegű helyi klímák a kitettség függvényében, azok nem nagy területűek, és ezért a típuson belül csaknem jelentéktelen színező elemként, és a gazdálkodás jellegét alapjában véve nem befolyásoló tényezőként értékelendők.