Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

IX. 1. 21. Zselic A mező természeti környezet 1140 km

2 területű. Igen sok környezeti adottsága hasonló a Mecsekhez, önállóságát mégis jól meg lehet határozni. Geológiai—litológiai elkülönülésének egyik jellemzője a meglehetősen homogén geológiai felépítés. Legfőképpen homok, agyag és e kettő különböző arányú keveréke, valamint elenyészően homokkő építi. Mindezt még homogénebbé teszi a mindent elfedő pleisztocén lösz, illetve lösszerű képződmény. Az előzőleg említett pannon képződmények csak a meredekebb lejtőkön éreztetik hatásukat. A felszín általában 250—300 m tszf. magasságig emelkedett. A legidősebb, de ma már erősen felszabdalt völgyközi hátak ebben a szintben találhatók. A geológiai—litológiai tényező gazdasági jelentősége egyértelműen nem határozható meg. Mindenképpen pozitív erőforrásként kell értékelnünk a területen számos helyen található pannon korú agyag és pleisztocén erősen vályogosodott képződményeket, amelyek az építőanyagipar jelentős és nagy készletekkel rendelkező bázisát jelentik. Szintén pannonkorú képződményekben mutatható ki több helyen üveghomok, amelyet korábban ipari célokra is használtak (Lehmann A. 1971 b). A geológiai adottságok erősen negatív hatása a domborzati viszonyokkal kapcsolatosan realizálódik. A meredek lejtőkön a pleisztocén lösszerű képződmények vastagsága az intenzív erózió következtében elvékonyodik. A felszínhez közelebb került agyagrétegek ezért gyakrabban és nagyobb mértékben átnedvesednek, és lehetőség van csuszamlások kialakulására. Ez a folyamat jelentősen befolyásolja az érintett lejtők talajának fizikai, kémiai, és vízgazdálkodási jellegét. Az ilyen jelenséggel általában a lejtők felső szakaszán találkozhatunk, amely az inflexiós sáv alatti térségben fejeződik be. Ettől kezdve ugyanis fokozódik a lej tő láb i felhalmozódás, amelynek anyaga túlnyomórészt lösszerű képződmény. Ennek következtében az agyag fent említett káros hatása egyre kevésbé tud érvényesülni. Ez a helyzet alapvetően determinálja a Zselic területén különben már több helyen folyamatban levő lejtős területek víztelenítését alagcsövezési módszerrel. Ezt a műszaki beavatkozást ugyanis a felső lejtőrészeken tilos elvégezni. A költséges beavatkozás kifogástalan műszaki állapotának időtartama ugyanis rendkívül rövid az állandó mozgások következtében. Az összetört rendszer helyreállítása költséges és gyakorlatilag felesleges, mert a legközelebbi jövőben ismét károsodásra lehet számítani. A beavatkozást szükségessé teszi viszont a csúszások következtében a lejtőkön kialakuló számos rövid életű vízszivárgás, és a rendkívül szélsőséges talajvízgazdálkodás. Miután a természeti folyamat ellen műszakilag védekezni nem lehet, így a leghelyesebb megoldási mód e lejtős területek vetésszerkezetének átalakítása, olyan növények termesztése, amelyek számára a fenti természeti adottságok optimális tűrési határon belül vannak. A pleisztocénbeli kisebb mértékű emelkedés következtében a lejtők hossza lényegesen rövidebb mint a Mecsek-hegységben. Mind a gyengébb kiemelkedés, mind a kőzetminőség magyarázza a ma található lejtők enyhébb esését. A terület jellemző, leggyakoribb lejtőszöge 17—25% között ingadozik. Ritka esetben emelkedik ez fölé. A lejtésviszonyok alapvetően befolyásolják és ésszerű korrekcióra kényszerítik a mai vetésszerkezetet. A kisebb magasságok következtében az orográfia miatt megnövekedett csapadékösszegek kisebb mértékben különböznek környezetüktől, mint a hegység esetében.