Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

/X. 1. 12. Villányi-hegység A 80—85 km- területű térség elkülönítését nemcsak a Mecsektől való térbeli távolsága, hanem alapvetően eltérő hegységi környezeti adottságai teszik szükségessé. Mint a geológiai, geomorfológiai kutatásokból ismeretes, a terület az ország egyik legjellegzetesebb geológiai horsztja. Felépítése — a kőzetminőségeket illetően — egysíkúbb mint a Mecsek-hegységé. Szerkezete azonban — miután több pikkelyből épül — lényegesen bonyolultabb. A geológiai—litológiai tényező sok esetben közvetetten ugyan, de jelentős pozitív gazdasági jelentőségű. Hegységi viszonylatban itt találhatók a legegyszerűbb domborzati adottságok. A kőzetminőség jellegéből és a szerkezeti mozgások sajátosságából adódóan a területnek vízhálózata — eltekintve egy-két rövid völgytől — nincs. A hegység peremi lejtői többszáz méter hosszúak, és a jellemző lejtőszög 15—20°, azaz 33—44%. Ezek a paraméterek csak a hegyság Ny-i részén mérséklődnek. E természeti tényező gazdasági jelentősége néhány negatív hatása ellenére mégis pozitív. Talajtani helyzete sem mutat különösebb változatosságot. A domborzati és geológiai tényezőtől térbelileg determinálva a csúcsszinteken a rendzina talajok, az É-i lejtőkön — ha van talajtakaró — a Raman-féle barna erdőtalaj, a D-i iejtő egyre vastagodó lösztakaróján pedig csernozjom barna erdőtalaj van (Stefanovits P. 1963). Termőképesség vonatkozásában is három részre tagolható. A legjobb minőségű a 60—70% termőképességű, az É-i lejtők lábánál fekvő elenyészően keskeny sáv. Valamivel gyengébb, 50—60% termőképességű a D-i lejtők csernozjom talaja. A megye leggyengébb talajai találhatók az erodált csúcsokon, ahol a termőképesség a maximálisnak alig 10—20%-a között van (Máté F.—Szűcs L. 1972). A hegység talajai termőképességének súlyozott területi átlaga 39%. A talajminőség — szélsőséges értékei ellenére — pozitívan értékelhető, mert viszonylag sokoldalú gazdálkodási lehetőségeket támogat. — Lényeges különbség mutatkozik a két hegység makro- és helyi klimatikus adottságaiban is. A Villányi-hegység nem olyan magas és terjedelmes, hogy különösebb befolyást gyakorolhasson a csapadék területi eloszlásának növekedésére. A magasságból adódó némi hőmérsékletsüllyedés nyilvánvalóan kimutatható lenne. Ezt azonban mérésekkel — magaslati megfigyelés hiányában — ma még nem igazolhatjuk. Helyi klimatikus adottságaira a szélsőségesség jellemző. Hiányzik a Mecsek-hegységre tipikus mozaikszerűség. Három különböző típusú helyi klíma rajzolódik ki. Az egységes, terjedelmes É-i lejtőkön a horizontális felszínhez viszonyított besugárzási különbség (0,69) a 30%-os veszteséget is eléri. E terület tetemes részén nyáron, a legmagasabb napállás esetén (69°) is vannak olyan lejtőrészek, ahol mindössze 35—40° a napsugárzás beesési szöge. A legalacsonyabb napállás időszakában pedig nem is kap direkt sugárzást. Ezen a területen a téli évszakban (IX. 23.—

III. 21. között) tetemes (nagy területeken 100%) a domborzat okozta árnyékhatás miatt kialakuló napfénytartam veszteség is. Különösen kedvezőtlenek a helyi klimatikus adottságok a lejtőket tagoló szűk, mély árkolásokban. A déli expozíciókban, amelyek a felsőbb szakaszokon megközelítik a 25°-ot (55%), szélsőségesen meleg, száraz helyi klímák alakulnak ki. A helyi klíma-adottságokat — ehhez alkalmazkodó termelési szerkezettel — a mainál jobban ki lehetne használni gazdaságilag. Ez azonban nem mindenütt van így.