Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

a mezőgazdasági földhasznosítás sem mondható optimálisnak. A tradicionálisan telepített szőlő és gyümölcskultúrák egységes foltokban fedik a felszínt, holott a szűk, mély E—D-i futású völgyek alján nemcsak a domborzat okozta napfénytartam csökken jelentősen (15—18%), hanem az átmeneti évszakokban e domborzati pályákon leáramló hideg hegyi levegő (szél) a fagyveszélyt is fokozza. Ezért ezeken az alsóbb felszínrészeken a helyi klimatikus elemek szempontjából kevéssé érzik jól magukat a kultúrák. Nem vitás azonban, ezeknek a térrészeknek jobb talajminősége és vízgazdálkodása. Ezeknek a lejtőknek egy részére települ azonban Pécs is. Ez a természeti tényező — egy urbanisztikaival együtt — idézi elő a közismert károsodást, a nagy intenzitású csapadék után az utcákon lefutó jelentős felszíni vizet. Ennek a káros folyamatnak kivédése, illetve minimálisra csökkentése megfelelő műszaki beavatkozással elérhető. A közeli és távolabbi jövő város-rekonstrukciói során feltétlenül szükségesnek látszik az úthálózat jellegének alapvető megváltoztatása. Ennek megfelelő kialakításával a ma egységes és nagyterületű vízgyűjtők kicsiny mozaikokra bonthatók. Ezzel megszüntethető a mai káros állapot, amikor egy-egy főközlekedési út — mint a természetben a fő vízgyűjtő — összeszedi egy nagy terület vizeit, és emiatt egyes szakaszokon kis csapadék után is van jelentős kár. A mai beépítettség jellegének, — azaz a tűzfalakkal összeépített házsorok — megszüntetése, a ma már gyakorlattá vált önálló nagyobb épületek kialakítása, a közöttük történt mikro-teraszozással, szinte teljes garanciát ad arra, hogy a lehullott csapadék az épületek közötti zöldterületen szivárogják be. Az általában szintvonalszerűen, kis emelkedéssel vezetett úthálózat nagyban hozzájárulhat a városi forgalommal járó zajártalom és légszennyeződés csökkenéséhez. A hosszú déli lejtőket szabdaló kisebb völgyek oldalában, különösen a nyári félévben 10—15%-ot is elér a domborzati árnyékhatás miatt előálló napfénytartam-veszteség. Ez pedig mind a K-i, mind a Ny-i veszteség esetén jelentősen befolyásolja a bioklímát. Végeredményben tehát a városfejlesztés, a rekonstrukció során feltétlenül szükséges az eddigieknél nagyobb mértékben figyelembe venni a város bel- és peremterületeinek komplex domborzati hatását. Pécs EK-i szomszédságában a D-i lejtővidéken a szénbányászat az uralkodó elem. Ez a térség Vasas—Hosszúhetény térségéig tart. Hosszúhetény—Pécsvárad között mintegy 4 km

2 területen kettős osztatú D-i lejtővidék van. A Zengő jurakori rétegekből épült és 25%-nál meredekebb, erdővel borított lejtője alatt a magasra emelt helvét hegyláblépcső felé átmenetet képezve túlnyomóan 6—8%-os lejtésű terület van, amely kitűnően alkalmas gyümölcskultúrák számára. A 200 m relatív magasságú „fal" itt is — csakúgy mint a Jakab-hegy alatti területen — kitűnően véd az agresszív északias légáramlástól, és az összefüggő erdő helyi klímáján keresztül mérséklőén hat a hegyi szelek hőmérsékletére, csökkentve ezzel az átmeneti évszakok fagyveszélyét. A 350—270 m abszolút magasságú helvét hegyláblépcső közel horizontális felszíne nemcsak a gyümölcskultúrák, hanem egyéb szántóföldi növénytermesztés számára is optimális lehetőségeket jelent. Ez alatt terül el egy újabb, néhol 8—10%-os lejtőzóna, amely inkább a gyümölcskultúrák számára jelent optimális adottságokat. Ez a terület is optimálisan hasznosított tradicionálisan. A Mecsek D-i lejtővidékén az eddigi területhasznosítási módokon nem látszik szükségszerűnek változtatni, csupán a Pécs területén levő lejtős felszínek beépítésénél szükséges vázoltakat figyelembe venni. 21 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 321