Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

Amint a felsorolt szubasszociációkból és faciesjegyzékből is láthatjuk, a mecseki bükkös és a mecseki gyertyános-tölgyes közel áll szubasszociációi és faciesei tekintetében is egymáshoz, és nagyon hasonló a magyar középhegységi megfelelő asszociációkhoz is. Ez is mutatja a két vegetáció rokonságát és növényföldrajzi együvétartozását, mert hiszen az erdőtípusok (melyek szubasszociációs és facies ranggal rendelkeznek a gyertyános-tölgyesek és bükkösök esetében) szépen kifejezik a vegetációk rokonságát és egyező ökológiai jellegét. A Fruska Gorában például már nem olyan gyakori a Corex piiosás típus, mint a Mecsekben és a Magyar Középhegységben, és helyette a melegebb és szárazabb ökológiai viszonyoknak megfelelő Melica uniflorás-típus érvényesül. Egyébként a Mecsekben, főleg a gyertyános-tölgyesben az Aegopodiumos-zlpus átmegy az égerligetekbe, főleg a Keleti-Mecsekben, ahol gyakoriabbak a patakok. A Fagetum mecsekense nevet azért használjuk, mert hasonlóan a többi általunk leírt növénytársulásokhoz, az asszociációnak nemcsak nevet adtunk, hanem tabellát is (ez esetben 40 felvétel alapján) mellékelve, ezenkívül elvégeztük a társulás szinökológiai vizsgálatát, vagyis a pedológiai és mikroklimatikus méréseket, térképeztük egészen erdőtípusokig lemenőleg az egész Mecsek-hegységben a bükkösöket is, ezenkívül a rokon társulásokat a jugoszláv dél-ausztriai, dél-svájci, észak-olasz, Rajna vidéki, tehát szubmediterrán bükkösöket személyesen is tanulmányoztuk a hazaiakon kívül. A Helleborus odorus azért nem alkalmas a mecseki bükkösök elnevezésére, mert nálunk a Querco-Fagetea-fz] és majdnem az összes erdőtípusokban előfordul és inkább a száraz tölgyesekre jellemző. Egyes erdőtípusokon belül a K-értékek I. Horvát A. 0. (1960) tanulmányában. Az alábbiakban, mint a legelterjedtebb, már tárgyalt mecseki erdei asszociációknál (cseres- és gyertyános-tölgyes), a bükkösöknél is részletesebben ismertetem a társulás ökológiai viszonyait. (A Mecsek növényföldrajzi térképe is azt mutatja, hogy a harmadik leggyakoribb hegyi, erdei növénytársulás nálunk a már említett másik kettő mellett.) A bükkösök nálunk elsősorban északi, másodsorban nyugati kitettségben találhatók a bükkfa középeurópai-szubatlanti jellegének megfelelően. Kivételesen délre nyúló, zárt, hűvös és nyirkos mikroklímájú völgyekben is megtalálható. Általában 10 és 20 fokos lejtőjű, északi, nyugati kitettségű oldalakon található, főleg a Jakab-hegy és a Keleti-Mecsek északi oldalán 150-től 600 m magasságig, sőt a Zengőn még magasabbra is feljut. Triász- és jura mészkőből, trachydoleritből és helvét rétegekből, valamint löszből keletkezett talajon lévő állományokban készültek a felvételek. A talajvizsgálatok azt mutatják, hogy a permi homokkövön keletkezett talaja a bükkösnek kevésbé savanyú mint a gyertyános-tölgyesnek. Viszont a löszön keletkezett talajról ennek a fordítottját mondhatjuk el az eddigi pedológiai kutatásaink alapján. A bükkösök hidrolitikus savanyúsága magasabb mint a gyertyános-tölgyeseké. A talaj pH értéke az A

r

szint alatt lévő A

2-szintben csökken, majd a B-szinten újra emelkedik. A bükkösök talajának hy-értéke is magasabb mint a gyertyános-tölgyeseké. (A Melica uniflorás típusban, míg a Carex piiosás szubasszociációban a helyzet fordított.) A Carex piiosás bükkös és gyertyános-tölgyes löszből keletkezett talajában az iszap és a finom homok uralkodik a mechanikai elemzés eredménye szerint. Ugyanezekben a szubasszociációkban a foszfortartalom magasabb a bükkösökben mint a gyertyánostölgyesekben. A talaj nitrogéntartalma mindkét társulásban hasonló, míg a kálium-tar-