Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

talom bőségesebb a gyertyános-tölgyesben. T-S értéke, az Ai-szintből az A

2-szint felé haladva, mindkét társulásban emelkedik. A bükkerdők a Fagetalia sorozaton belül külön csoportba (Fagion) kerülnek. A csoportban uralkodik néhány fafaj (Fagus, Acer pseduplatanos, Ulmus montana). Mivel a talaj üdeséget és a levegő nedvességét igénylik az ebbe a csoportba tartozó társulások, elterjedésük szubatlanti, mediterrán tájakon pedig montán jellegű. A tenger színe felett általában 500—1000 m magasságban terjedtek el, de a bükkfa kivételesen kellő páratartalom mellett 100 m mélységig is lehúzódik, amint ezt például Szigetvár mellett, Szentegát-pusztán észlelte a Horvát A. O. Nyugaton évi csapadékmennyisége 700 mm. A Fagion illyricumra jellemző fajokból kettő a Mecsekben is megvan. (Dentaria enneaphyllos, Doronicum orientale), de amíg a Doronicum orientale Horvátországban Balatonedericsnél Keszthely mellett (Boros Á. — Károlyi Á. 1954) a bükkösökben él, a Mecsekben más társulásokban lelhető fel (gyertyános- és száraz, mészkerülő tölgyesben és hársas-törmeléklejtő-erdőben). Az irodalmi közléssel szemben Balatonedericsnél Keszthely mellett is gyertyános-tölgyesben található. A Mecsekben a mésztalajon élők fajlistája szegényebb. Mátyás V. (1961) írja: „Erdőgazdálkodásunkban cél a bükkösök területének ésszerű visszahódítása." A mecseki erdőgazdaság területén 6 741 09 hektáron van bükk, 5 633 05 hektáron magról kelt állomány található, 1 108 04 hektáron pedig a sarjról származó állomány van. A Mecsekből természetesen hiányzika jegenyefenyő elegyes bükköse(Afa/eto-Fogetumj Ez legközelebb valószínűleg a Papukban lelhető fel. A Magashegyi bükkös (Aconito-Fagetum) csak nyomokban lelhető. Kis kiterjedésű a mészkerülő bükkös (Deschampsio- (Luzulo-) Fagetum) is, de ez keveredik a mészkerülő tölgyessel (Castaneo- (Luzulo-) Quercetum). A Mecsek környékkel határosak a délnyugat-dunántúli bükkösök (Viciae oroboidi — Fagetum), míg maguk a mecseki bükkösök a gyertyánelegyes vagy közönséges bükkösök (Fagetum) földrajzi variánsai (Fagetum mecsekense Horvát). Magában a Mecsekben a bükk 4 788 hektárt borít, míg a Villányi-hegységben csak 92 hektárt. Növényföldrajzilag még a Mecsek környékéhez tartozik a Tolnai-hegyhát 614 ha bükköse, mely közigazgatásilag már nincs Baranya megye területén, míg a Mecsektől E-ra a Kapós mentén (Kaposi-hegyhát) 132 ha bükk van. Az egész Mecsekhegység és dombvidék bükk területe 5 626 ha. A Zselicnek 3 762 ha területén van bükk A Mecsek, a Villányi-hegység és a Zselic együtt, mint nagytáj, Déii-Szigethegység néven szerepei és 11,6%-át bükk borítja. Ezt az aránylag magas értéket a Zselic révén éri el, ahol már több a bükk, mint a keletebbre fekvő és kontinentálisabb Mecsekben. A Mecseknél több bükk csak a Magyar Középhegységben és Zalában van. Van azonban a Magyar Középhegységnek olyan része, ahol kevesebb a bükk mint a Mecsekben (Mátra, Cserhát, Pilis, Gerecse, Börzsöny). A Mecsekben a bükk megtermő állományai főleg mezofil, kisebb mértékben subhigrofil bükkösökben lelhetők. Mátyás V. (1961) tanulmányának a magyarországi bükkösök növényföldrajzi beosztását feltüntető térképén a dunántúli bükkösök Fagetum illyricum néven szerepelnek. Domin K. (1932) szerint Kárpátalján eredetileg az erdők 8,9%-a volt bükkös. A csehszlovák bükkösök közül a mecsekiekkel való összehasonlításban minket némileg az Asperulás-, az Allium ursinumos- és Luzula albidás-, főleg pedig a Carex piiosás- és Melica