Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

Közép-Európa tölgyese ez, melyet euráziai és európai-kontinentális fajok jellemeznek. Az euráziai flóraelemek száma 28% a Mecsekben, míg a Budai-hegyekben 31%. Az európai elemek a Mecsekben és a Budai-hegyekben közel azonos %-os értékkel szerepelnek (25, illetve 24%). A kontinentális és szubmediterrán elemek arányszáma 6, illetve 20%. A Mecsekben a száraz tölgyesben magasabb a szubmediterrán fajok százalékos arányszáma mint a Budai-hegyekben. A társulásnak a Budai-hegyekben még meglévő szarmata elemei a Mecsekben már megritkulnak, és helyettük szubmediterrán flóraelemek lépnek előtérbe. Ez is mutatja a Mecseki társulásnak a balkáni hasonló tölgyerdővel (Quercetum farnetto-cerris) való rokonságát. Elég jó növekedésű és záródó erdő. Feltűnő, hogy a Mecsekben a legtöbb állományból hiányzik a szarmata Potentilla alba, mely inkább az erdő tisztásaira szorul. Helyét, akárcsak a Balkánon (a Quercetum farnetto-cerris-ben), a szubmediterrán Potentillo micrantba pótolja. Ugyanezt tapasztaljuk a Mátrában is. Ez a faj különben más növénytársulásokban is megtalálható a Mecsekben. Cserjeszintje, főleg a tetőkön, jellemzően kifejlett és a Mecsekben nagyon dús. Elsavanyodó állományai átmenetet alkotnak a mészkerülő tölgyeshez, csökkenő, szegény cserjeszinttel és a gyepszint kevés fajával. Kora tavaszi aszpektusa nincs. A meszes talajon élő gyertyános-tölgyessel és a karszterdőkkel szemben fajokban és a jellemző mecseki flóraelemek egyedszáma tekintetében elmaradást mutat. Másik jellemző szarmata flóraeleme tőlünk északra a Vicia sassubica. Ez a faj nálunk inkább a fiatalos állományokban és a száraz tölgyes irtásaiban, kísérő rétjein tömeges. Idősebb állományaiban alig található. Egyébként a Budai-hegyek és a Mecsek száraz (cseres) tölgyes állományainak faji összetétele igen hasonló, ugyan ezt mondhatjuk az erdőtípusairól is. így többek között faji összetétel tekintetében mindkét helyen sok a száraz tölgyesben tavasszal a Viola riviniana, nyár végén pedig jellemző a Hieracium sabaudum bőséges előfordulása. Rátérve az egyes típusaira és azoknak erdőgazdasági vonatkozásaira, a következőket állapíthatjuk meg. Ősibb állományait szárazabb termőhelyeken, a hegyoldalak homorú oldalain a Festuca heterophylla jellemzi. Ehhez csatlakozik nyitottabb helyeken, főleg legeltetés következtében települések közelében, az erdők alján a Poa nemoralisos típus. Ezek fajokban szegények, zavartak a nagymérvű emberi beavatkozás következtében. A Festuca heterophyllás állományai természetes módon jól újíthatok. Jó makktermésű években, mint nemrégiben is tapasztalhattuk, sok újulatot hoz. Ha sűrű a cserjeszintje, akkor ezt a termést megelőzőleg el kell távolítani az újulat érdekében. A Poa nemoralisos állományokban is szépen felújul a kocsánytalan tölgyfa. Az egyvirágú gyöngyperjés száraz tölgyes (Quercetum petraeae-cerris melicetosum uniflorae) átmenetet alkot a hasonló típusú gyertyános-tölgyeshez (Querco-petraeaeCarpinetum melicetosum uniflorae) és főleg a tetőkre jellemző. Ez a típus a legkevésbé kedvez bőséges cserjeszintje következtében az erdőgazdálkodásnak. Zárt gyepszintjét, melyet Melica uniflora alkot, fel kell szaggatni és így könnyebb a Quercus petraeae telepítése. Jó makkterméskor magától is újul. A száraz tölgyes összes típusa közül a Bracbypodium silvaticumos állományok állnak legközelebb a molyhos tölgyesekhez. Lombkoronaszintjében elegyetlen a Quercus cerris. Ez is jelzi a típus emberi beavatkozás következtében létrejött jellegét. Ugyanilyen monokultúrás állományai másfelé is erősen megzavart típusokra mutatnak (Bakony, Zselic). A karszterdők és a száraz (cseres) tölgyesek a vegyes és bükkerdőkkel együtt közös osztályba kerülnek (Querco-Fagetea). Ennek az osztálynak a tagjai nyáron zöld, lomb-