Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

hullató euroszibériai erdők és cserjések. Főként tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú, barna erdei és rendzina talajon találhatók. A szubkontinentális és szubmediterrán tölgyerdők (Quercetalia pubescenti-petraeae) xerophil, száraz, melegkedvelő erdői Dél- Európának. Zonális elterjedésük a Földközitengeri táj szubmediterrán északi peremén van, és a mediterrán tájak hegyvidékén. Közép-Európában, így nálunk is szigetszerűen fordulnak elő száraz tájakon, déli, meleg oldalakon, bázikus talajon, valószínűleg a jégkorszak utáni melegkorszak reliktumaként. Nálunk azonban gyakoribbak és kiterjedtebbek mint Közép-Európa tájain, és több bennük a délkeleti flóraelem, és bőségesebben lelhető meg mint tőlünk északnyugatra, mert hiszen igen sok szubkontinentális és szubmediterrán tölgyerdőre jellemző faj hazánkban éri el legészaknyugatibb termőhelyét. Ezek közül több faj csak délkelet-dunántúli, vagy mecseki elterjedésű, sőt néhány faj csak a villányi Szársomlyóhegyig jut el a balkáni szubmediterrán és illyr fajok közül. A cseres-töigyesek Közép-Európa keleti részén mint önálló, klimaxban lévő szubmediterrán—szubkontinentális társulások fejlődtek ki és a Magyar Középhegységben is megtalálhatók. A Mecsekben helyettük száraz kocsánytalan tölgyesek vannak, a hegység nyugati részében cserfa nélkül, a keleti felében cserfával, sok esetben azonban a cserfa túlzott előretörése a Keleti-Mecsekben az erdőgazdálkodás nyilvánvaló kövekezménye. A karszterdők hozama vízhiány miatt csekély, a fák alacsony növésűek és faprodukciójuk gyenge. A száraz (cseres) tölgyesek viszont már jobb növekedésűek és megfelelő fatömeget adnak. Ez is mutatja, hogy a karszterdők elkülönülnek több hasonló szubmediterrán-szubkontinentális vonásuk mellett a száraz tölgyesektől. Éppen ezért indokoltnak látszik annak a feltevése, hogy külön osztályba is valók, mely már átmenet az eumediterrán örökzöld tölgyesekhez (Quercetum ilicis). Ez esetben a molyhos-tölgyesek osztálya (Quercetea pubescentis) különállóvá lenne. A Mecsek-hegység növényföldrajzi térképéről megállapítható, hogy a cseres-tölgyes a legelterjedtebb tölgyes növénytársulás ebben a hegységben. Főleg déli és keleti kitettségben lelhető, de előfordul kivételesen északi és nyugati kitettségben is. A termőhelyek lejtőszöge 0 és 20° között van, kivételesen meredekebb termőhelyen is megtalálható. Permi és raeti homokkőből, liász és helvét rétegek elmálásából és löszből keletkezett talajon alakult ki. Talajvizsgálatokat végeztek ebben a növénytársulásban, jura mészkövet fedő löszön kialakult barna erdőtalajon, ugyancsak Pécsváradon terra fuscán, Pécs mellett a Dömörkapunál lösszerű vályogon kialakult barna erdőtalajon, Mecsekalján rejtett podzolos erdőtalajon, melyet a genetikus talajtani nevezéktan agyagbemosódásos barna erdőtalajok közé sorol, és végül Vasason löszön kialakult barna erdőtalaját vizsgáltuk meg a mecseki cseres-tölgyesnek. A vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy erdőnk talaja a legsavanyúbb kémhatást a permi homokkövön kialakult állományok Luzu/ûs-szubasszociációjában mutatta. Legkevésbé volt a talaj kémhatása savanyú a Pécsváradon észlelt juramészkőből keletkezett talajon a Melica uniflorás szubasszociációban. AC-szintben a mutatkozó alapkőzet jura mészkövön és löszön gyengén lúgos kémhatású volt. Az Aj-szint talajának a kémhatása kevésbé lúgos jellegű mint a C-szinté. Az A

2-szint savanyúbb kémhatású mint a B- vagy az A

1( illetve C-szinté.