Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

VI. NÖVÉNYÉLET

Mészkerülő bükkös (Deschampsio-Fagetum mecsekense Soó 60). (Syn.: Querceto-Luzuletum mecsekense A. 0. Horvát 53 p. p. T.) Subassociationes: luzuletosum dicranetosum typicum et genisticosum pilosae A mészkerülő tölgyes a Mecsekben megtalálható Pécsett a Lámpásban a raeti homokkövön, Pécsszabolcson liász-rétegen, a Jakab-hegyen permi homokkövön és a Keleti-Mecsekben kvarcitos jura-rétegeken keletkezett talajon. Hasonló talajokon és ugyanezeken a lelőhelyeken található a mecseki mészkerülő bükkös is, mint a mészkerülő tölgyes konszociációja. Mindkét társulás északi, északnyugati és ésszakkeleti kitettségben jelenik meg. A termőhely hajlásszöge 10 és 25° között van. A lombkoronaszint növekedése silány, különösen a bükkösökben. Ilyen mészkerülő bükköst vágtak ki újabban Pécs mellett a Lámpásban és ültettek helyette Pinust. A tenger színe felett 350-től 500 m magasságban találhatók a Mecsekben a mészkerülő erdők. Ezeket nálunk is kitünteti a gazdag és jellegzetes mohaszint. A mészkerülő bökkösök talaját megvizsgálták Mecsekalján és a Lámpásban, ahol is podzolos, illetve podzolosodó talajt észleltek. A mészkerülő erdők talajának a kémhatása a legsavanyúbb az összes mecseki erdőtalajok között. A kicsiny pH-értéknek természetesen magas y l-érték, hidrolitos talajsavanyúság felel meg. A talaj humusz- és K-tartalma elég sok, de az adszorpciós kapacitás ebben a talajban a legcsekélyebb. A mészkerülő tölgyes és bükkös osztálya fajokban szegény erdőket foglal magában. Szilikát talajon, bázisokban szegény podzolos termőföldön nő. Főleg nyugaton elterjedt, szubatlanti társulásokkal rokon erdők sorozatába tartozik a mi erdőnk is. Ezek a mészkerülő erdők kelet felé ritkulnak. A Mecsekben kis szerepet játszó mészkerülő, savanyú kémhatású talajon növő tölgyesek (Castaneo-(Luzulo-) Quercetum) nagyon hasonlítanak a mészkerülő bükkösökhöz (Deschampsio-(Luzulo-) Fagetum). A cseres-tölgyesekhez csatlakozólag permi és raeti homokkövön, jurakori palás rétegeken és a Zengő kvarcitos homokkövén található északi, elég meredek kitettségben, lepusztuló oldalakon. Lombkoronaszintje laza záródású. Igen rossz a fák növekedése is. A cserjeszint legtöbbször elmarad. A Luzula albida-t és a L. forsteri-t zuzmók és főleg mohák váltják fel: Dicranum scoparium, Leucobryum glaucum, Polystrichum attenuotum stb. Igen sok ebben a társulásban a savanyú talajt jelző virágos növény és moha, amelyek a Mecsekben csak ebben a növénytársulásban fordulnak elő. Az európai és euráziai fajok mellett nagy számmal lépnek fel a circumpoláris fajok. Csapody I, (1964) szerint a soproni mészkerülő tölgyesek a mecsekiektől és a horvátországiaktól abban különböznek, hogy számos mediterrán illyr faj nincs meg a Sopronnál lévő mészkerülő tölgyesekben. A mecseki valódi és tipikus mészkerülő tölgyesekből is hiányoznak ezek a fajok. A némileg acidoklin cseres-tölgyesekben azonban már megtalálhatók. Ugyancsak a mecseki mészkerülő tölgyesekről a bakonyiakkal együtt megállapíthatjuk, hogy inkább bükkerdő jellegűek. A valódi és tipikus mecseki mészkerülő bükkösök azonban, a soproniakhoz hasonlóan, nagyon közel állnak a mészkerülő tölgyesekhez és azok konszociációiként foghatók fel. A Fagetum acidiferensnek nevezett társulás 16 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 241