Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

nézetes geológiai térképekből következnék. Ugyanis, a hullóporos képződmények előfordulása 300—400 m tengerszínt feletti magasságig ott nem általános, ahol a meredek, leszakadó oldalak a lösz megtelepülését nem tették lehetővé, vagy csak vékony lösz lepel tudott kialakulni, és az erózió eltávolította azt. így tehát a hegységben a talajképződés alapanyaga jelentős területen hullóporos eredetű, ezeknek minősége azonban nem azonos a dombvidékek szálban álló löszeivel. Feltehető ugyanis, hogy a löszképződés idején a triász magasabb régióiban a vegetáció típusa folyamatosan erdő volt és így a mállás, az agyagképződés feltételei állandóan adottak voltak. Az is kézenfekvőnek látszik, hogy ezekre a területekre eleve finomabb szemcseösszetételű agyag rakódott, és ezek együttesen segítették elő az itt előforduló vörös vagy barna agyagok kialakulását. Természetesen ezek mellett főként a mészkőterületeken előfordulnak régebbi korokból származó latérites, fosszilis talajképződmények is, amelyek még változatosabbá teszik a képet. A talajképződésben jelentős szerepet kapott a lejtők meredeksége, égtáji kitettsége következtében előálló inszolációs különbségek is. így az északi és déli kitettségű hőháztartása, evapotranspirációja lényeges különbséget mutat. Az alapkőzet mállottsága, a mállott réteg vastagsága és az előbb említett, a lejtők tájoltságától és meredekségétől függő helyi klíma a meghatározója annak, hogy a talajképződés milyen növényi formáció alatt ment végbe. Horvát A. 0. a Mecsek növényföldrajzi képét az alábbiakban vázolja fel : ,,A Mecsek ősi vegetációja elsősorban erdei növénytársulásokból tevődött össze. A pécsi Mecsek déli oldalán a meredekebb lejtőkön Festucetum sulcatae növényszövetkezet volt, míg a sziklásabb, de már gazdagabb talajú lejtőket délen Querceto-Cotinetum borította, magasabban a talaj bőségesebb megjelenésével együtt felbukkan a QuercetoLithospermetum. A Jakab-hegy déli oldalának vegetációja a permi homokkő következtében Querceto-Potentilletum albaeból áll, míg a Zengővár pünkösdi rózsát rejtegető déli oldalának erdeje átmenetet képez a Querceto-Carpinetum ésQuerceto-Lithospermetum között. A Mecsek északi oldalát elsősorban Querceto-Carpinetum borítja, melyet sokfelé tarkít, különösen a meredek északi szurdokvölgyekben a bükkös: Fagetum silvaticae. Ahol azonban a talaj savanyú, ott a Querceto-Carpinetum-ot felváltja a QuercetoPotentilletum aibae. Ez a két erdei növénytársulás keveredik egymással. Ilyen kevert erdőket lehet találni a Jakab-hegy déli oldalán, és ilyen kevert erdőben él a Misina K-i oldalán a keleti zergevirág (Doronicum orientale) is. A Keleti-Mecsekben ezekhez a növénytársulásokhoz járul a Középső-Mecsekben és a Nyugati-Mecsekben a Jakab-hegyen majdnem teljesen hiányzó, főleg cserfából álló csertölgyes, mely savanyú talajon haránt völgyekben a Keleti-Mecsek déli lejtőin elég gyakori, akárcsak a szekszárdi és Zselici homokos dombokon. A Mecsekben a cserestölgyes főleg kocsánytalan tölgyből áll." Ebben a területi felosztásban a hegyalkotó kőzetek kémiai tulajdonságai és a rajta megtelepült növénytársulás minősége közötti kapcsolat jut kifejezésre. Az alapkőzet és a rajta megtelepült növényzet kölcsönös hatása következtében a legsavanyúbb talajokat a karbonátmentes kőzeteken találjuk. így a Nyugati-Mecsek permi üledékeit podzolos barna erdőtalajok borítják. A Jakabhegy déli erodált lejtőjén, ahol kultúrhatások révén az erdő lepusztult, köves, sziklás váztalajok váltakoznak vékony humuszrétegű földes, homokos kopárokkal. Bár e típu-