Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

sok talaja nem savanyú, rajtuk mégis mészkerülő növényzet (Trifolium arvense, Vulpia myuros) tenyészik, minthogy a málladék maga karbonátmentes. A Jakab-hegytől északra is keletre eső felületen a triász mészkő az uralkodó. A mészkövön rendzinák fekete, barna és vörösagyagos változatait találjuk. A mészkőfelszínnek a déli lejtőre eső része főként werfeni palából áll. Ennek felső, könnyen málló részét mezőgazdasági művelés alatt tartják. Itt van a mecseki szőlő-és őszibaracktermelés központja. A talaj az erózió és a mezőgazdasági művelés hatása alatt fejlődik. Pécs város keleti szegélyétől kezdődően ÉK-i irányban a liász homokkő palás és márgás rétegekkel változóan jut a felszínre. A homokkövön és a palákon erősen savanyú, nem podzolos erdőtalajok váltakoznak sziklás váztalajokkal, vagy éppen vékony humuszrétegű kopárokkal. A konglomerátum területén a sziklás váztalajokat kavicsos váztalajok helyettesítik, a márgákon viszont a humuszkarbonát talajok a jellemzők. A Keleti-Mecseken a jura mészkő és a trachidolerit az uralkodó. Ezeket a kőzeteket azonban vastag málladéktakaró borítja. Az északi lejtőkön agyagbemosódásos barna erdőtalajokat, a déli lejtőkön barnaföldeket találunk. Mellettük lithomorf talajok is előfordulnak. A Villányi-hegység abban különbözik a Mecsektől, hogy ennél lényegében alacsonyabb, és így a lösz vastag takarót alkot a gerincet kisérő lejtőkön. A löszön erdőtalajképződményeket találunk. A déli lejtőkön a csernozjom barna erdőtalajok messze felnyúlnak a gerincvonal közelébe. Északi oldalon a típusos barna erdőtalajok veszik birtokukba a terepet. A gerincen rendzinák, köves váztalajok és különböző korú vörösagyagok váltogatják egymást. V. 4. 2. Tolnai—Baranyai-dombság Ezt a dombvidéket északról a Kapós, keletről a Duna, délről pedig a Dráva völgye határolja. Amennyiben a talajképző tényezők közül az alapkőzet minőségét emeljük ki, úgy e terület egységesnek tekinthető, mivel a lösztakarót a pannon csak a maradék völgyoldalakban szakítja meg mozaikszerű kibúvásokban. A Mecsek vonalától északra és délre, keletre és nyugatra azonban afelszín lépcsőzetes tagoltságot mutat. E tagoltság következtében a klimatikus adottságok is változnak, és így a talajképző tényezők összhatása is más és más. A Mecsektől délre fekvő dombvidék nagyjából E—D-i irányú tördelt táblás felszín, amelynek északi szegélye megemeltebb a délinél. Igy a völgyek közötti hátak délies kitettséget, kedvezőbb inszolácíós viszonyokat élveznek. Ez a körülmény jelentős szerepet kap a terület hő és vízháztartásában, az evapotranspiráció mértékében. így a talajképződés elsősorban mészkedvelő tölgyesek alatt ment végbe, és barnaföldek képződtek. A Duna-völgy peremterületein a csernozjom barna erdőtalajok biztosítják az átmenetet a sztyep klíma főtípusa, a csernozjom talaj irányába. A Karasica-völgy e dombvidéket keleti és nyugati félre osztja. A két terület főként a domborzati viszonyok tekintetében különbözik egymástól. Ezt a különbséget jól érzékelteti, ha egybevetjük a lejtőkategóriák szerinti megoszlást.