Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

(csepperózió- talajtömörítés, vályogosodás. Lineáris erózió — felszínszabdalás. Areális erózió és defláció — felszíni letárolás). Ugyanakkor a talaj hő- és vízgazdálkodása is megváltozott, mivel az árnyékoló, a nagyfokú kiszáradást és felmelegedést gátló vegetációszintek lekerültek róla. Vagyis teljesen új környezeti feltételek közé került a talaj, és ez a megváltozott feltétel-sorozat a talaj eddigi fejlődési dinamizmusát és irányát is megváltoztatta, új talajtípusok, az ún. ,,kultúrtalajok" jöttek létre a hajdani erdőtalajok helyén. Jobb esetekben, ahol az erózió pusztító hatása nem érvényesült, vagyis a kisebb reliefenergiájú, síkabb területeken „kultúr-mezőségi" talajok alakultak ki. Ugyanilyen nagyságrendű változásokat idéztek elő a vízszabályozási munkák is. Elsősorban nagyterületekről kirekesztődött az iszaplerakás talajgyarapító hatása, megváltozott a talaj vízgazdálkodása és vele együtt hőháztartása, a mindezekkel párhuzamosan megváltozott a talajokban lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok minősége is. Megindult a réti talajok átalakulása a csernozjomok irányába. Az ipari tevékenység — bár lényegesen kisebb területeken—szintén kihatással volt egyes helyek talajtakarójára. Elegendő, ha a bányászat és energiatermelés hatásaira gondolunk. A kisebb-nagyobb kő-, homok- és agyagbányák udvaraiban meddőhányóin, de a mélyművelésű szén- és uránbányák meddőhányóin is az eddigiektől teljesen eltérő talajféleségek jöttek létre éppúgy, mint a szénosztályozók palahányóin, vagy az erőművek salak- és pernyehányóin, zagytavaiban. Az emberi tevékenység tehát igen nagy hatással volt és van a talajok alakulására és termékenységére, de a tevékenység tudatos folytatásával módunkban van a talajok további fejlődését is befolyásolni. Ennek eredménye viszont attól függ, hogy tisztában vagyunk-e a beavatkozás hatásával. Helyesen felismerve és alkalmazva a talajban lejátszódó és a beavatkozásokkal együttjáró változások törvényszerűségeit, a talajok termékenységét növelhetjük, míg ellenkező esetben azok értékét csak csökkenthetjük. V. 2. A TALAJOK KORA Mivel minden folyamat, amely az anyag átalakulását vonja maga után, bizonyos idő alatt zajlik le. a talajok kialakulásában, genetikájában a talajok kora is fontos tényező. A talajok korát abszolút időmértékben, években ezres, sőt tízezres számokkal is kifejezhetjük ugyan, de ennél sokkal többet mond a talajok korának az a meghatározásmódja, melyben a lejátszódó természettörténeti folyamatok is helyet kapnak, vagyis a talajok relatív kora. Helytelen lenne feltételeznünk, hogy a talajok feljődése egy meghatározott irányban, a végső „legjobb" állapot felé tart, s ennek elérése után megszűnnek tovább fejlődni, éppúgy mintha azt hinnők, hogy az élőlényekhez hasonlóan születnek, fejlődnek, élnek és elpusztulnak, vagyis a fejlődés meghatározott szakaszait élik át egymásutáni sorrendben. A talajok fejlődése nem ilyen monogenetikus, azaz egyirányú, hanem poligenetikus, vagyis többirányú, mindig az adott hely, adott környezet tényezőinek összhatása folyamán alakul tovább.