Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

Hasonló tevékenységet folytatnak a nedvesebb talajok felsőbb rétegében a nyügiliszták is. Az ízeltlábúak közül a rákok, ikerszelvényesek, szövőcsévések, villáscsápúak, százlábúak fontos talajlazító és keverő munkát végeznek. Korhadék evők, vagy ragadozók, de tápanyagszolgáltatók is. A rovarok közül az ugróvillásoknak van jelentős, az előzőekhez hasonló szerepe. Előfordulásuk mennyisége a talaj termékenységét is inkidálja, mert a termékeny „egészséges" talajokban több, a leromlott, terméketlen talajokban viszont jóval kevesebb a számuk. A bogarak, pl. a ganétúrók, galacsinyhajtók és lárváik a cserebogár lárváival együtt esetenként szintén igen jelentősek lehetnek a talajélet szempontjából a szervesanyag láncolat «s a talajok szellőztetése, vízátjárhatósága előmozdítása miatt. A hártyásszárnyú rovarok közé tartozó hangyák talajtani szerepe szintén közismert. Földalatti fészkeikbe sok szervesanyagot szállítanak le és halmoznak fel, járataikkal pedig a talajok szellőztetését mozdítják elő. Nedves talajokon a bögölylárvák járataik segítségével még a talajok kémiai összetételét is megváltoztathatják, mert az anaerob viszonyokat és folyamatokat oxidatív útra terelik. A különféle atkák is szerephez jutnak a talaj állatai között. A gerinces állatok törzsébe tartozó rovarevő emlősök (cickányok, sündisznók, vakondok) talajbeli járatai a közismert „krotovinák" nagyban hozzájárulnak a talaj szellőztetéséhez és a különböző szervesanyag tartalmú rétegek összekeveredéséhez. Hasonló módon járulnak a talaj fejlődéséhez a rágcsáló emlősök (üregi nyúl, egérfélék, hörcsög, ürge) is. Az élőlények talajalakító szerepének összegezéseként elmondhatjuk, hogy a talajon élő zöld növényzet fotoszintézis útján szervesanyagot képez, mely a talajba kerülve kiindulási anyagot szolgáltat az ott élő mikroszervezetek élelmi láncaihoz, s így a talajképződési folyamatok állandó rugójaként szerepel. A talajon és a talajban élő makro- és mikro-szervezetek együttesen, egymástól elválaszthatatlan egységben végzett lebontó és építő tevékenysége biztosítja a talaj egyik legfontosabb tulajdonságát: a termékenységet és határozza meg a talaj egyéb, fizikai, kémiai, morfológiai, szerkezeti stb. tulajdonságainak nagy részét is. Az ember, a társadalom hatása a talajokra szintén nem elhanyagolható talajfejlődési tényező. A földműveléssel együtt meginduló erdőírtás egyszeriben megváltoztatta az adott hely talajainak fejlődésmenetét. Mi is történt az erdő kiirtásával? A talaj fölött több szintben elhelyezkedő növényréteg (lombkorona-, cserje-, fű-, mohaszint) lekerülta felszínről, s ezzel a szervesanyag visszapótlás nagyságrendje minimálisra csökkent, ami maga után vonta a talajban élő s eddig az évenként felhalmozódó szervesanyag lebontását és átalakítását végző szervezetek pusztulását is. Az erdő eltávolítása után már csak a mezőgazdasági növények gyökér- és szármaradványai és az ugyancsak rapszodikusan megismétlődő szerves trágyázás képez'k a szervesanyag utánpótlását. A műtrágyák alkalmazásával „kész" tápanyagokat juttatunk a talajba, ami a talajélet szempontjából szintén nem pótolja az erdők szervesanyagát. Vagyis a kiirtott erdő helyén nagymértékben lecsökkent a talajélet, s ugyanakkor megnövekedett a talaj feszíni lepusztulásának, eróziójának folyamata, különösen megyénk domb-és hegyvidéki területein — a térszín lejtésviszonyai következtében —, mert az eróziót nagymértékben gátló, többszintes növényi védőréteget eltávolítva, az évenként megismétlődő talajlazításokat (szántás, gyomirtás) legtöbbször helytelenül alkalmazva, a lehulló csapadékvizek vagy a nagyerejű szél, az erózió és a defláció minden módjával pusztíthatja a talajt