Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)
hiszen itt érvényesül a lejtő hidrológiai hatása a legpozitívebben a nagy intenzitású csapadékok relációjában. A nagyvízfolyások vízjárása lényegesen eltérő, bár genetikájuk nyilvánvalóan azonos, hiszen vízjárásuk függvénye a hóolvadásnak, csapadékhullásnak, illetve a domborzat által irányított párolgási és összegyülekezési viszonyoknak. Mivel azonban a Duna és a Dráva hidrológiai jellege az Alpok területén alakul ki, ennek következtében a minimumok és maximumok az évi járásban egészen más időporttokra esnek. Vízjárási tekintetben lényeges különbség mutatható ki a Duna és a Dráva között is. A Duna az 1931—1958-ra vonatkoztatott havi lefolyásértékek tükrében évi kettős maximumú vízfolyás (Puskás T. szerk. 1961). Az Alpok hóolvadása, mint azt korábbi tanulmányokból tudjuk (Lovász Gy. 1961, 1972c), zömében áprilisban fejeződik be. Ezzel magyarázható, hogy a mohácsi szelvényben az elsődleges maximum áprilisban alakul ki (3047 m 3 /sec). Egy gyenge májusi visszaesés után a másodlagos maximum júniusban rajzolódik ki, amikor már a lefolyás irányító szerepét átveszi az Alpok É-i előterében igen nagy havi összegeket elérő júniusi csapadék. A lefolyás minimuma októberben van, amely megegyezik a nagy dunai vízrendszer általános kiürülésének időpontjával. A Dráva évi lefolyásmenetére hatást gyakorolnak a DNy-i, Ny-i irányból érkező légtömegek, amelyek a Karavankák és a Juli-Alpok közötti hágórendszereken át áramlanak a vízgyűjtőbe. Az elsődleges maximum júniusban alakul ki az 1921—1940 időszak átlagai alapján (875 m 3 /sec). Ez megegyezik a vízgyűjtőben általánosnak mondható júniusi csapadékmaximumokkal. A májusi sokévi átlagos lefolyás erősen megközelíti a júniusi értéket (869 mm), amely jelzi a vízgyűjtőben a hóolvadás hidrológiai szerepét. Az év másodlagos maximuma novemberben rajzolódik ki (665 m 3 /sec) a délatlanti térségből származó enyhe, nedves légtömegek hatására. Az év elsődleges minimuma — az Alpokban domborzati hatásra is kialakuló anticiklonális időjárás miatt — februárban van (400 m 3 /sec). Feltűnő a két folyó (Duna és Dráva) vízjárási amplitúdó-indexének értékkülönbsége. Ezt a paramétert az év minimális és maximális havi középlefolyás-hányadosaként kapjuk. Ez a mérőszám lényegében mutatja, hogy a minimális havi középvíz hányad része a maximális havi középvíznek. Ez a Dráva esetében 0,45(45%), a Duna esetében pedig 0,59 (59%). A Dráva tehát szélsőségesebb vízjárásúnák minősíthető, hiszen sokévi minimális havi középvize a nagyvíznek kisebb százalékát teszi, mint a Duna esetében. Ez az eltérés elsősorban a két folyó vízgyűjtőjének domborzata közötti eltéréssel magyarázható. A Drávának ugyanis lényegesen nagyobb területét építi hegységi felszín, mint a Dunának. Ennek következtében a Dráva—Mura vízrendszer gyorsabban ürül ki, benne az árvizek kevésbé halmozódnak, illetve futnak egymásra mint a Dunában. Egy korábbi szakaszban vázoltuk azt, hogy a Duna és a Dráva Baranya megyei szakaszán végig mélyíti medrét, aminek következtében az évi legkisebb vízállások (KV) általában süllyedő tendenciát mutatnak. Ez a fokozatos medermélyülés a vízjárási jelenségekre is hatást gyakorol. Általánosan felismert törvényszerűségként megállapítható, hogy a mélyülő mederben nemcsak a kisvízállások, de az évi nagyvíz (NV) is azonos tendenciát mutatnak. Ennek megfelelően, a Dráva hossz-szelvényében Barcsnál a kisvíz süllyedése 1,83 cm/év, a nagyvíz süllyedése pedig 1,4 cm/év. Dolnij Miholjácnál 0,26 cm/év, a nagyvíz 0,13 cm/év. Eszéknél a süllyedés, mint említettük, megnövekszik 12 TERMÉSZETI FÖLDRAJZ 177
