Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

(1,24 cm/év), a nagyvízek értékváltozása azonban 0. Mindebből az következik, hogy a fokozottan mélyülő mederben a vízjáték ún. évi abszolút amplitúdója (tehát az NV—KV értéke) Barcstól Eszékig fokozatosan növekszik. Ez a növekedés paraméterekben kifejezve Barcsnál 36 cm/év, Eszéknél már 102 cm/év. Ez tehát azt igazolja, hogy a Dráva a mesterséges hatásra mélyülő medrében egyre szélsőségesebb vízjárású, illetve vízingadozású. Hasonló jelenség tapasztalható a mohácsi Duna szakasz térségében is. Mint korábban említettük, az évi legkisebb víz (KV) csökkenése 1,32 cm/év. Ezzel szemben a nagyvízek növekvő tendenciájúak (0,11 cm/év). Mindebből adódik, hogy a mohácsi Duna szakasz még fokozottabban szeszélyes, mint az eszéki Dráva-torkolati szakasz. Mohácsnál ugyanis a szélsőséges vízjáték (NV—KV) 118 cm/év növekedést mutat. A Baranya megye területére eső viszonylag hosszú sorozatú vízhozammérő állomások adatainak feldolgozásából világosan látszik, hogy az évi lefolyt vízmennyiség arányban van a vízgyűjtőre hullott csapadékmennyiséggel. A kisvizek kategóriájában a Baranyacsatorna csikóstöttösi szelvényére vonatkozóan van adatunk (Puskás T. szerk. 1961). Ebben az esetben nemcsak az1940-es évek megnövekedett csapadékosságával kapcsolatban rajzolódik ki a korreláció, de feltűnő módon 1958-ig bezáróan némi vízmennyiségcsökkenés is tapasztalható a vízgyűjtőben. Korai lenne állást foglalni abban a tekintetben, hogy ez antropogén vagy természeti tényezőkre vezethető-e vissza, annál is inkább, mivel a térség más, hosszúsorozatú állomásain ilyen csökkenő tendencia nem mutatható ki. Az évi lefolyt vízmennyiségek szekuláris ingadozása kimutatható a Dráva Dolnij Miholjác-i és a Duna Mohács-i szelvényében is. IV.2. FELSZÍNALATTI VIZEK IV. 2. 1. Talajvíz A változatos domborzatú megyének csak egy részén található, illetve alakult ki a felszíntől számított első vízzáró réteg felett összegyűlt talajvíz. Számításaink szerint a megye 54%-án jellemző a talajvíz. Ide tartoznak természetesen elsősorban a déli területek síksági felszínei, amelyek mintegy 48%-át képezik a megyének. A további 6%-ot a különböző mértékben kiemelt dombságok völgytalpain hosszú, keskeny, kanyargós sávban kialakult talajvízfelszínek képezik. A megye talajvíz-készletének származása, illetve utánpótlása különböző módon történik. A vízkészletet két részre oszthatjuk. Egyik része a stabilis készlet, az a mennyiség, amely állandóan jelen van egy területen. Ezzel szemben a dinamikus rész állandóan változik a különböző irányú és jellegű pótlódás függvényében (Major P. 1963). A dinamikus vízkészlet pótlódásának jellege területegységekhez kötött. Azokon a területeken, ahol a felszínhez közel fekszik a talajvíztükör, ott a kapcsolat a csapadékkal sokkal erősebb mint másutt. Ez az utánpótlási típus jellemző a megye D-i részén elterülő síksági részekre, azaz a Pécsi-medencére és az Almás-patak hatalmas új pleisztocén—óholocén hordalékkúpjára.