Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

Újabb közös vonás a vízgyűjtőterületeken a június—júliusi maximális vízhozam, illetve lefolyás. Ebben már ún. alváltozatok különböztethetők meg. A kiváltó tényező úgy tűnik, a domborzatban jelölhető meg. A hegységi területeken (a Bükkösdi-patak és a Karasica-patak) a maximum csak június hónapra korlátozódik, holott a sokévi csapadékjárás szerint a maximum májusban van. A csapadék és a lefclyás-maximum közötti ellentét nyilvánvalóan a csapadék-intenzitásban keresendő, mert a júniusi csapadékok nagyobb 24 órás összegekben hullanak le mint a májusiak (Hajósi F. 1952). Egy másik változaton, a dombsági területeken (Almás-patak) a nyári maximum június—júliusra tehető. A 10 éves adatsor vizsgálatából kitűnik, hogy ennek oka abban van, hogy júliusban két alkalommal szélsőségesen magas volt a havi lefolyás, szélsőségesen intenzív nagycsapadék hatására. Ez az eltérés tehát tulajdonképpen egy hosszabb évi átlagban feltehetően elmosódna. Újabb alváltozatként kell értékelni az alacsonyan kiemelt dombsági felszínre terjeszkedő Gyöngyös-patak nyári maximumainak kialakulását. A július—augusztusban kialakuló értékek csak részben vannak kapcsolatban a csapadékkal. Nem is annyira a havi összegek a számottevő kialakító tényezők, hanem inkább a csapadékintenzitás. Kizárólag ezzel azonban feltehetően nem lehet megmagyarázni a nyári maximum viszonylag jelentős késését. Ismerve a vízgyűjtC geológiai viszonyait, feltehető, hogy ebben az időszakban jelentős szerepe van a talajvízforrásoknak is, amelyek a tavasszal főleg hóléből és kora nyáron csapadékból kapott felszínalatti vízkészletüknek egy részét adják ki ebben az időszakban. Szokatlan módon alakul az elemzett vízgyűjtők évi elsődleges minimumainak kialakulása. Ennek a paraméternek tükrében már teljesen megbomlik az egymáshoz való hasonlóság, és lényeges időbeli különbségek adódnak. Augusztustól októberig a legkülönbözőbb időpontban és meglehetősen nehezen értelmezhető módon alakulnak ki a minimumok. A csapadékossággal semmi kapcsolat sincs, hiszen ebben a térségben októberben és novemberben másodlagos csapadékmaximum alakul ki. A dombvidéki felszíneken, ahol nemcsak a domborzati jelleg, de a csapadékjárás is egyveretűnek mondható, május, augusztus, szeptember hónapokban alakul ki az elsődleges minimum (Gyöngyös-patak, Almás-patak, Baranya-csatorna). A hegyvidéki jellegű vízgyűjtőkben (Bükkösdi-patak, Karasica) szintén nagy a szóródás, amennyiben a Karasicán augusztusban, a Bükkösdi-vízen pedig októberben alakul ki az évi legkisebb vízállás. Csak a teljesség kedvéért idézzük vissza a másodlagos minimumok májusi kialakulási időpontját a korábban elmondottakból, amelyben, mint említettük, igen nagy az azonosság a feldolgozott vízgyűjtőkben. A havonkénti lefolyás nagyságrendjének összehasonlítása tekintetében a következő néhány törvényszerűséget sikerült az adatsorok alapján megállapítani. Január—február—március—április hónapokban a Gyöngyös-patak és a Bükkösdi-víz a legnagyobb lefolyású. A hóolvadás idején az említett vízgyűjtőkhöz felzárkózik az Almás-patak vízgyűjtője is. A megye K-i, kontinentálisabb klímájú területe az olvadás ütemét illetően némileg háttérbe szorul, és ezért a fajlagos lefolyási értékek az említett hónapokban csak a harmadik, negyedik helyet foglalják el. Újabb egyértelmű törvényszerűségként állapítható meg, hogy május—júniusban elsősorban a Mecsek-hegységi felszínek adják a legnagyobb fajlagos lefolyási értékeket,