Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)

levezetni, illetve következtetni a tágabb értelemben vett eróziós és akkumulációs folyamatok jellegét. Kvalitatív szempontból is indokoltnak látszik az erózió térbeli elterjedésének két típusra bontása. Az egyik — a nem egészen megfelelő elnevezésű — ún. állandó vízi lehordás területe, amely lényegében megegyezik a hordalékképződés feltételeiben megismert ún. második típussal, azaz az erősen kiemelt, meredek lejtőkkel és keskeny völgyközi hátakkal jellemzett, és erdővel gyengén fedett felszínekre. E tekintetben a megyei kép meglehetősen kedvező, hiszen az állandó vízi lehordás területe alig 24%-a a megyének. Az ,,állandó" kifejezés csupán annyit fed, hogy ebben a térségben gyakoribb azerózió időszakos működése, hiszen az említett természeti környezeti tényezők és az alacsony intenzitású csapadék hatására alakult ki a folyamat. Az intenzitás határértékeit igen nehéz meghatározni, hiszen azonos csapadékösszeg ilyen jellegű hatása nemcsak az összeg és az idő függvénye, hanem többek között a megelőző talajállapoté is. Az időszakos vízi lehordás területi elterjedése lényegében megegyezik a hordalékképződés első és a harmadik típusával, azaz az eredeti vegetációval fedett, illetve gyengén kiemelt terjedelmes platókkal jellemezhető felszínekre. így megyei területi aránya mindössze 24%-ban jelölhető meg. Bár tudatában vagyunk annak, hogy a fenti két fogalmi meghatározás nem szabatos, mégis kénytelenek voltunk alkalmazni, mert ezzel akartuk érzékeltetni az eróziós folyamatokban bekövetkező időbeli gyakorisági különbségeket ugyanazon csapadékintenzitás hatására. A természeti környezeti összhatást figyelembe véve nyilvánvaló ugyanis, hogy azonos csapadékintenzitást feltételezve a meredek lejtős és gerincekkel jellemezhető területeken „állandóan", azaz időben gyakrabban van, ill. jön létre eróziós tevékenység, ahol ez az ún. „állandó" eróziósfolyamat csak a viszonylag kis területeket érintő lejtőkre vontakozik. A platókon csak ritkán előforduló, nagy intenzitású csapadék eredményez eróziót. Az akkumuláció területi kiterjedése a legjelentősebb (48%). Tulajdonképpen minden síkság ebbe a kategóriába sorolható. Ez a besorolás sem lehet abszolút jellegű, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a vízi lehordás jellege egészen más homokos felszínen (Ormánság), a mentesített ártereken, vagy a nyílt ártéren. Azonkívül minden sík felszínről történik anyagkihordás, még akkor is, ha az pillanatnyilag szünetel is, hiszen a végső erózióbázis a tenger. Az előző két területtípuson az akkumuláció tulajdonképpen a közeli homokos hátakról történő anyagvándorlást jelent a szintén közeli deflációs vagy fluviatilis eróziós lefolyástalan mélyedésekbe. Az ártereken pedig távolról szállított anyag lerakódásáról van szó. Mint említettük, tulajdonképpen ez a típusmeghatározás is kissé statikus, és csak a jellemző folyamatot tükrözi. /V. /. 4. Medereróziós folyamatok A megye vízhálózata a hosszúságot és a vízgyűjtőket tekintve két különböző nagyságrendbe sorolható. Az egyik nagyságrendet a kisvízfolyások rendszere képezi, amelyeknek vízgyűjtője a megyére, vagy nem sokkal azon túlra terjed. Ide tartozik tulajdonképpen minden vízfolyás a Duna és a Dráva kivételével. A másik nagyságrendet az említett két folyó jelenti. A medereróziós folyamatok tanulmányozása módszertani kérdéseiben feltétlenül szükséges ezt a két kategóriát megkülönböztetni, mert ugyanazon jelenséget a két nagyságrendben másként kell vizsgálni.