Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
IV. VÍZFÖLDRAJZ (Lovász György)
A kisvízfolyások medereróziós folyamatának vizsgálati módszere tulajdonképpen a völgytalp esésének nyomon követésében és értelmezésében van. A terepi és térképi tanulmányok során ugyanis egyértelműen felismerhető volt a kapcsolat a völgytalp esésváltozása és a völgy-keresztmetszet módosulása között. Megnövekedett eséskor az ártér összeszűkül, ugyanakkor megcsökkent eséskor az ármentesítés előtti ártér kiszélesedik, jelezvén a természetes állapotában lévő kisvízfolyás helyi akkumulációs tevékenységét. A feltárt főbb törvényszerűségek röviden a következőkben összegezhetők : Az esetek nagy többségében törvényszerűnek mondható, hogy két vízfolyás találkozása előtt mindkettő bevág, torkolatuk után pedig rövid szakaszon féltőkének. Ez alól a törvényszerűség alól egy bizonyos nagyságrendnél kisebb vízgyűjtőjű vízfolyások jelentenek csak kivételt. A vízgyűjtők területi nagyságrendjének meghatározása, azaz a határérték megállapítása jövőbeli kutatások tárgyát képezik. Az mindenesetre megállapítható, hogy két vízfolyás torkolata felett a bevágódás feltehetően az egyesülés után megkettőzött, illetve erősen megnövekedett összvízhozamból adódik. Arról van szó, tehát, hogy két vízfolyás torkolata alatt megnövekszik az erózió, amit nyilván nem tud követni az önálló ágak vízhozamából adódó eróziós tevékenység. Ugyanakkor azonban megnövekszik a szállítandó hordalékmennyiség is, amellyel nem tud megbirkózni az egyesült vízfolyás, és a találkozás alatt bizonyos távolságban az el nem szállítható menynyiséget többé-kevésbé rendszeresen akkumulálja. Újabb törvényszerűségként figyelhető meg, az hogy egy nagyobb befogadó előtt a kisebb mellékvíz esésgörbéje megnövekszik a torkolati szakaszon. Ennek a jelenségnek értelmezésében most már egyértelműen a nagyobb befogadóban található intenzívebb eróziós tevékenység jelölhető meg kiváltó okként. Dombvidéki megfigyeléseink szerint azonban ennek szerkezeti oka is lehet. Az egyik legnyilvánvalóbb példát, a Baranya-csatornába torkolló Magyarszéki-víz torkolati szakaszát említhetjük (32. ábra). Feltételezhető, hogy a torkolati szakasz esésgörbe-növekedése nem annyira a Baranyacsatorna árterén lezajló eróziós tevékenységgel hozható kapcsolatba, hanem inkább a hegység jelenkori gyenge emelkedésével, az árokhoz viszonyítva. Az eltérő intenzitású emelkedés nyilvánvalóan az árok peremén realizálódik. A Magyarszéki-víz eróziója viszont nem képes kiegyenlíteni a szerkezeti mozgások hatására bekövetkező szintkülönbségeket. Újabb törvényszerűségként állapítható meg, az hogy ha a pannon dombság kisvízfolyása agyagot vagy ennél szilárdabb kőzetminőséget harántol, és ehhez a ponthoz számított vízgyűjtő vízhozama nem képes az átréselést folyamatosan végezni, akkora szilárdabb kőzetminőség felett viszonylag sík, peremén pedig nagyesésű a völgytalp. Ez mutatható ki kétséget kizáróan a Baranya-csatorna egyik mellékvízén, a Ligeti-víz esésgörbéjén (33. ábra). Újabb törvényszerűségként említhető, hogy kisvízfolyásaink esésgörbéjére jelentős hatással vannak a jelenkorban is mozgó haránttörések. Ilyenek mutathatók ki a Mecsekhegység területén Abaliget és Orfű térségében. A törés hatására a vízfolyás felső szakasza bevág, elhagyja korábbi árterét, és sokszor 500—1000 m hosszúságban 4—5 m mély árkolást készít medre számára. A törés alatt kiszélesedik a völgytalp, jelezvén az akkumulációs tevékenységet. Ez a jelenség azonban szintén meghatározott nagyságrendű vízgyűjtő felett mutatható ki. Ha egy ma még ismeretlen területi nagyságrend
