Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)
III. ÉGHAJLAT
cirkulációs hatásokat. Ezek a déli kitettségű lejtők az expozíciós sugárzás különleges érvényesülési felületei, melyek döntően meghatározzák a hőmérsékleti viszonyokat és az energiamérleg összetevőinek nagyságát. A Mecsek fő tömegét a 9,5 C°-os évi izoterma határolja körül, a magasabban fekvő területek pedig még hűvösebbek. Az 534 m tszf magasságban fekvő misinatetői állomás átlagos évi középhőmérséklete 8,8 C° (Simor F.—Kéri M. 1974). Az alacsonyabb fekvésű Villányi-hegység évi középhőmérséklete 10,0—10,5 C°. A hőmérséklet területi eloszlásának részletes értékeléséhez megvizsgáljuk a havonkénti, évszakonkénti és a tenyészidőszakokra jellemző területi különbözőségeket, továbbá a különösen mezőgazdasági és egészségügyi elemzésnél fontos hőmérsékleti küszöbértékek területi eloszlását és gyakoriságát. A téli hónapokban a havi középértékek területi eloszlásában megmutatkozó legnagyobb eltérések 1,6—1,9C° között változnak, a leghidegebb januári hónapban pedig 1,7 C° (X/. táblázat). A megye hőmérsékleti képe tehát télen a domborzati eltérések ellenére meglehetősen kiegyenlített képet mutat. Ez tűnik ki a januári középhőmérséklet területi eloszlása alapján is. Csupán a Mecsek, a Zselic és a Baranyai-hegyhát területén csökken a havi középhőmérsékleti átlag —1,5 C° alá, de a leghidegebb Misina-tetőn is csupán —2,4 C°, szemben az ország más középhegységeire jellemző lehűlésekkel. A Villányi-hegységtől D-re továbbá a Mohácsi-, Dráva menti és a Pécsi-síkságon azonban már —1,0 C°-ig sem süllyed a középhőmérséklet. Decemberben és februárban pedig csak a hegyvidéken süllyed fagypont alá az átlagos havi középérték. Ez azt jelenti, hogy Baranya megye egész területe a Mecsek és a Zselic kivételével hazánk legenyhébb telü területéhez tartozik (a magassági viszonyokat figyelembe véve is kitűnnek viszonylagos enyheségükkel), amely cirkulációs és sugárzási okok együttes következménye. Télen az aránylag enyhe földközi-tengeri légáramlatok DNy-felől Baranya és Somogy megye területén érik el legelőször Magyarországot, és egyben erre a DNy-i területre hatolnak be leggyakrabban (Bacsó N. 1963). Márciusban és áprilisban emelkednek a havi középhőmérsékletekben meglévő területi különbségek (2,2—2,7 C°). Ez azt jelenti, hogy különösen a síkságokon, illetve a Mecsek és a Villányi-hegység déli lejtőin a felmelegedés gyorsabb lesz, míg a Mecsekben, valamint a K-en, É-on és Ny-on hozzásimuló dombvidékeken a fel melegedés lassúbb. Egyben az is látható, hogy a megye főbb mezőgazdasági területei a 10—11 C°-os áprilisi izotermák között találhatók. Májusban és júniusban a felmelegedés fokozódásával a hőmérséklet-különbségek a megye területén tovább fokozódnak és elérik a 3,0—3,2 C°-ot, bár ezek a számottevő különbségek egyrészt a domborzati viszonyokra, másrészt antropogén hatásokra (Pécs—Egyetem állomás — városi jelleg) vezethetők vissza, hisz a fenti szélsőségeket leszámítva a májusi középhőmérséklet igen kiegyensúlyozott, 15,0—16,0 C° között változik. A megye területének hőmérsékleti képe nyáron mutatja a legnagyobb változatosságot. Míg a Mecsek, a Zselic és a baranyai Hegyhát (Sásd térsége kivételével) hűvösebb területek, addig a sík területek (a Pécsi-, a Dráva menti és a Mohácsi-síkság) az ország legmelegebb területei közé tartoznak 21,5 C° feletti júliusi átlaghőmérséklettel. Bár sokévi átlagban hazánk legmelegebb területe az ország DK-i része, mégis, Pécsett mérték az eddigi legmagasabb napi hőmérsékleti maximumot (41,3 C°, 1950. július 5.).
