Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

1970) : Leda (Lembulus) fragilis Chemm., Arca diluvii Lam., Glycymerispilosadeshayesi May., Pecten beudanti Bast., Anomia ephippium L., Ostrea digitalina Dub., Cardita scalar is Sow., Phacoides (Linga) col umbel la Lam., Lucina leonina Bast., Cardium edule L., Pitaria gigás Lam., Venus basteroti Desk., V. (Ventricola) multilamella Lam., Variocorbula gibba O/ivi, A/oidis carinata Duj., Neritina picta Fer., Hydrobia punctum Eichw., H. pupa Sacco, Turritella badensis Sacco, T. bicarinata Eichw., T. turn's Bast., T. archimedis Brongt., T. subarchimedis d'Orb., Cerithium europeum May, Botamides mitra/is Eichw., Birenel/a picta Bast., P. nodosop/icata Hörn., P. moravica H., Terebra/ia lignitarium Eichw., Natica millepunctata Lam., Nassa dujardini Desh., N. schöni Hörn.—Auing., Ancilla glandiformis Lam., Cancellaria gradata Hörn., Clavatula jounetti Desm., Conus dujardini Desh. Turritelläs—corbuläs agyagmárga összlet. A barnaszén-összletre települő újabb tengeri ingressziót jelző gazdag, tisztán sósvízi faunát tartalmazó, igen változatos felépítésű összlet, amely felfelé fokozatosan megy át a szarmata emelet képződményeibe, alkotja a torton emelet legfelső képződményét. A peremek felé helyettesítheti egyrészt a ,,felső lajtamészkő"-, másrészt a barnaszén-összletet is. A változatos fáciesviszonyok miatt makrofaunája és kőzettani kifejlődése alapján az összlet nem tagolható. Mikrofaunája szerint KORECZNÉ LAKY I. (1968) az agyagmárga kifejlődését három Foraminifera szintre bontotta. Ezek lentről felfelé a következők : Rotáliás szint, Spiroplectamminás szint és Buliminidaes szint. A „felső lajtamészkő" kifejlődés mind a három szintet képviselheti, ott ahol a felső-tortonban is a karbonátos kifejlődés vált uralkodóvá. Ilyen kifejlődésűek az egykori partvonal mentén keletkezett sárga lithotamniumos mészkő, molluszkás durvamészkő, molluszkás homokkő és márgás mészkő rétegekből felépült képződmények. Makrofaunájukban Bectenek, Conusok és Turritella félék gyakoriak. Mikrofaunájára a Heterosteginák és Miliolinák jellemzőek. Ez a kifejlődés „felső lajtamészkő" gyűjtőnéven szerepel HÁMOR G. összefoglaló munkájában. Az összlet medencekifejlődése tömeges turritella, Ostrea, Corbula féléket tartalmazó agyag-, agyagmárga (Hidas, Bodolyabér) sávosan rétegzett agyag, agyagmárga, finom homokos márga, diatomaföld és mészmárga. Az alsó részben gyakoriak a szenesedéit növényi maradványok, uszadékfa darabok, piritcsomók és hintett pirit. A Foraminifera fauna főleg Rotalia, Bolivina és Bulimina félékből áll. Nannoplankton tartalma is jelentős (BÓNA J. in HÁMOR G. 1970). Az összlet tengeri eredetű és a két kifejlődés fogazottan megy át egymásba. Vastagságuk a peremi részeken 10—50 m, a medence belsejében 80—110 m-re vastagodnak ki. A turritellás—corbulás agyagmárga összlet mikrofaunájának jellegzetesebb alakjai a kövedkezők (KORECZNÉ LAKY I. és KERNERNÉ SÜMEGI K. in HÁMOR G. 1970): Spiroplectammina carinata d'Orb., S. deperdita d'Orb. Textularia agglutinans d'Orb., Martinotiella communis d'Orb, Quinqueloculina seminula L., Q. conforta d'Orb., Spiro/ocu/ina tenuis Czj., Triloculina consobrina d'Orb., T. austriaca d'Orb., Pyrgo simplex d'Orb., Nonion boueanum d'Orb., N. commune d'Orb., N. granosum d'Orb., N. soldanii d'Orb., Elphidium Crispum Linné, E. macellum F—M., E. subnodosum M'ùnst., E. striatopunctatum F—M., Borealis melo F—M., Bulimina elongata d'Orb., B. elegáns d'Orb., Reusella spinulosa Rss., Angulogerina angulosa Will., Uvigerina tenuistriata Rss., Hopkinsina bonnoniensis Forn., Virgulina schreiber-