Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

soldanii d'Orb., Elphidium crispum L., Bulimina elongata d'Orb., B. pupoides d'Orb., Virgulina schreibersiana Czj., Bolivina punctata d'Orb,. Rotalia beccarii L., Eponides schreibersii (d'Orb.), Amphistegina radiata (Ficht. —Moll.)

, Pullenia bulloides d'Orb., Globigerina bulloides d'Orb., Cibicides dutemplei (d'Orb.,) Makrofauna (HÁMOR G. 1970), Arca sp., Amussium cristatum badense Font., Pecten fuchsi styriacus Hüb., Corbula sp., Fusus sp., Nassa sp., Crustacea, Hidrozoa, Spongia és Vermes. A képződmények, kifejlődésük és őslénymaradványaik alapján szárazföldi, folyóvízi, delta, partszegélyi laguna és nyílt vízi fácieseket jeleznek. Vastagságuk ott, ahol kifejlődtek, ill. az abrázió le nem pusztította, 20 40 m. FELSŐ-TORTON ALEMELET Alsó lajtamészkö összlet Az újabb erőteljes tenger-előrenyomulással kezdődő üledékciklus az egész Mecsek területén kifejlődött és transzgresszív helyzetének megfelelően, az alaphegységtől kezdődően a legkülönfélébb miocén képződményekre települve figyelhető meg. Felfelé a barnaszén-összlet határolja és az első szénréteg, vagy ahol az nincsen kifejlődve, szenes agyag vagy mocsári félsósvízi képződmény képezi a határt. A lajtamészkő-összletének változatos fáciesekben gazdag kifejlődési formáit ismerjük, amelyek fogazottan és szabálytalanul mennek át egymásba, helyettesítve egymást. Az összlet jellegzetes képződményei: abráziós konglomerátum és breccsa, változó szemnagyságú molluszka héjtörmelékből álló, gyakran bryozoás mészhomok, homokkő, molluszkás homokkő, lithotamniumos mészkő, szürkéssárga, néhol oolitos, pectenes-heterosteginás mészkő, alárendeltebben homok, kavicsos homok, kavicsos mészkő, lithotaminumos márga és vékony, áthalmozott tufitos közebetelepülések. A medence-kifejlődésben az agyag-közbetelepülések feldúsulnak. Jellegzetes a makroés mikrofauna is. Jellemző a Pectenek tömeges fellépése és a gazdag Echinoidea fauna. Gyakoriak a fúrókagylók és azok nyomai. Briozoák ritkábbak. Jellemző az összletre a Heterostegina genus fellépése és az Orbulina sutura/is megjelenése. Gyakoriak a Miliolinák és Amphisteginák. Coccolithoporidákat innen is ismerünk. KORECZNÉ LAKY I. (1968, 1969) az aphisteginás—heteroginás faunatársasággal jellemzett lajtamészkő kifejlődést az alsó-torton „slir" összletnek megfelelő, kiemelt hátakon keletkezett zátonyfáciesének tartja. Eltekintve attól, hogy itt már nem találjuk meg azt a Globigerinás—Orbulinás és Lagenidaes mikrofaunát, amely az alsó-torton szintre annyira jellemző, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az alsó lajtamészkő összlet (amphisteginás—heterosteginás Foraminifera társaság) transzgressziós képződményeinek elterjedési határa nem azonos a „budafai homokkő" összletével és annak parttávoli ,,slir" kifejlődésével. Ezenkívül ott, ahol a „budafai összlet" is kifejlődött, megtaláljuk azonos szelvényben felette a lajtamészkő kifejlődését is (Hidas-53. sz., Ellend-1. sz. fúrás), ami megint csak kizárja annak a lehetőségét, hogy a két képződmény egy transzgresszióhoz tartozna. Tehát ebben az esetben az alsó lajtamészkő transzgresszív, diszkordansan települő rétegsora új üledékciklust vezet be, de nem az alsó, hanem a felső-tortonét. A lajtamészkő-összlet a medenceperemi kifejlődéseknél általában 30—50 m