Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

A spóra-pollen anyagra a Coniferák uralma jellemző, ami szubtrópusi klímájú szárazföldről származó, lomboserdőre utal. (NAGY L-né 1969). Makrofaunája szegényes, Congeria böckhi Wenz és Bulimus vadászi Wenz ismeretesek. Halfogak, Otholitusok, úszótüskék, uszonyrészletek, csigolyamaradványok és néhány aprótermetű hal került még ki a halpikkelyes agyagmárga összletből. A magyaregregyi Farkasordító árokban a halpikkelyes agyagmárga összlet magasabb részében jó feltárásban figyelhető meg az 1,20— 1,35 m vastag, finomszemű, egyenletes kifejlődésű fehér dacittufitréteg, amelyet az egész Mecsek területén megtalálhatunk és középső dacittufa rétegként tartunk számon, kisebb területeken belül igen jó vezérszintként használható. A dacittufa nem mindenhol települ a halpikkelyes agyagmárga rétegek közé, hanem sokszor diszkordáns helyzetben andeziten, kréta rétegekben stb. is megtalálható. A tufa szürke, zöldes-szürke, porózus, kézzel morzsolható. A szárazföldre hullott fajták gyakran borsókövesek. Nagy nyomású portufa kitörés terméke, ezzel függ össze igen finom szemcséjű összetétele is. Ennek köszönhető az alsó, durvaszemű riolittufánál lényegesen nagyobb területen való elterjedése is. Ásványos összetétele: (RAVASZNÉ BARANYAI L.-NAGYNÉ MELLES M. 1964): 0-8% kvarc, 60—75% plagioklász, 20—35% színes szilikát (elsősorban biotit, másodsorban zöld amfibol, amely a tufaösszlet felső szintjében túlsúlyra jut); mellékes elegyrészként szanidint, apatitot és cirkont tartalmaz. Az agyagásvány uralkodóan montmorillonit. Az ásványos összetétel világosan jelzi az alsó riolittufa és középső dacittufa közti genetikai különbséget. Más-más erupció terméke és más magmából származtak. Az első helvéti riolittufa savanyúbb, viszkózusabb, több oldott vizet tartalmazó magmája ártufa képződésre volt alkalmas. A dacittufát létrehozó bázisosabb, kevésbé viszkózus és vízgőzben gazdag magma erupciós ereje nagyobb volt, jobban szétporlasztotía és nagyobb területen szórta szét a tufaanyagot. A Farkasordító árok dacittufa rétegéből igen gazdag makroflórát határozott meg PÁLFALVY 1. (1952, 1953, 1964). Ebből néhány fontosabb alakot sorolunk fel: Coscinodiscus pannonicus Hajós—Pálfalvy, Cycloserus striacus (Ung.) Chinget Takht., Pinns hapios (Ung). Heer, P. taedaeformis (Ung). Heer, Glyptostrobus europaeus (Brongt.) Heer, Magnolia dannae Ung., Daphnogene kitinica (Ung.) Krac. et Knabl. Cinnamophyllum lanceolatum (Ung.) Hantken, C. scheuzheri (Heer,), Ker. et Wld., C. spectabile (Heer) Wld., Linder a ovata Kol., Liquid— A mbar europaea A. Br., Par rot i a fagifolia (Goepp.) Heer, Podogonium cehningense (Koenig) Kirchb., Dalbergia mecsekensisi (Andreánszky) Pálfalvy, Gliptostrobus europaeus (Brongn.), Acer mecsekense Andreánszky, Ziziphus zizyphoides (Ung.) Wld., Myosira dorgphora Ung., Mimusops hungarica Andreánszky, Ficus weterancia Ett., Ulmus longifolia Ung., Zelkova ungeri (Ett.) Kov., Carpinus meilreichi Kov. (Fönet), Castanopsis andreánszky Pálfalvy, Quercus neriifolia A. Br., Pterocaria denticulata (Web.) Heer, Carya serraefolia (Goep.) Kr., Engelhardtia macroptera (Brongt.) Ett., Myrica lignitum (Ung.) Sap., Populua latior A. Br., Franchycarpus rhapifolia (Sternb.) Takht., Sabal major Ung., Pypha latissima A.Br.A gazdag örökzöld flóra meleg— nedves szubtrópusi klímára utal. A halpikkelyes agyagmárga összlet vastagsága változó, a részmedencék központi részén elérheti a 250—300 m-t is.