Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Halpikkelyes agyagmárga összlet Az alsó-helvéti képződményeknél valamivel korlátoltabb elterjedésű. Az északi miocén vályúban Kárász és Hidas közti területen hiányzik, egyébként az egész Mecsek központi területét övező miocén rétegsorban megtaláljuk. Az összlet a congeriás képződményekre konkordánsan, a mélyebb helvéti rétegekre és az alaphegységre diszkordansan települ. Tehát a congeriás rétegekkel kezdődő transzgresszió tovább fejlődött. Fedőjét az általunk már alsótortonba sorolt budafai homokkő, vagy ahol ez nem fejlődött ki, ott a „slir" összlet képezi. Ott, ahol a fekü rétegsorból átmenetesen fejlődik, egymást helyettesítő „fogazott" formában érintkezik a fekü congeriás és a fedő budafai, illetve „slir" rétegekkel. Ez a kifejlődés is azt jelzi, hogy a rétegsor egymásutánisága, egymásfelettisége nem mindig jelent kronosztratigráfiai határt, hanem ahogyan már ez a mediterrán képződmények változatos partmenti kifejlődéseinél szokott lenni, izopikus és heteropikus fáciesek váltakozásából épül fel egyegy transzgresszióhoz (ciklushoz) tartozó üledéksor. Persze, ilyen rétegsoroknál az időhatár nem egyezik a rétegtani határokkal, a transzgresszió irányában késik a faunahatár. A rétegsor alsó határát a halpikkelyes agyagmárga uralkodóan pelitessé válása jelzi, felfelé pedig a tengeri alsótorton kori foraminifera fauna és a rétegsor homokosodása alapján vonjuk meg a határt. Az összletet túlnyomóan szürke, kőzetlisztes, halpikkelyes agyagmárga, mikrorétegzett agyagmárga, agyagos és finomhomokos aleuritos, agyagos képződmények építik fel. A finoman eloszlott pirittartalom a felszíni oxidáció következtében elbomlik és az így keletkezett vasoxidtól a rétegek megsárgulnak. Vannak benne ostracodás agyagmárga, diatomás agyagmárga, mészmárga, congeriás mészkő, homokkő és homok betelepülések. Az egykori partvonaltól távolodva, a medence belseje felé a pelites anyag mennyisége növekszik és a mikrorétegzett képződmények is uralkodóvá válnak. A mikrorétegzettséget 0,1—3 mm vastagságú, szürke, zöldes-szürke agyagmárga, kőzetlisztes agyagmárga és fehér mésziszap betelepülések, feltételezhetően évszakos ritmusoknak megfelelő váltakozása okozza. A déli területeken, így Pécsvárad—Vasas között, Komlótól DK-re, de még az északi miocén medencében is gyakoriak a homokos, barnakőszenes agyag, agyagmárga rétegek, sok növényi maradvánnyal és néhány vékonyabb (10—20 cm) lignitréteggel és kavicsos törmelékbetelepüléssel. Nyíltvízi de még sekély tengerre jellemző Foraminiferafaunát írtak belőle (KORECZNÉ LAKY 1. (1968) KERNERNÉ SÜMEGI K., MAJZON L. és ifj. NOSZKY J. in HÁMOR G. 1970). Ebből néhány fontosabb alakot az alábbiakban sorolunk fel: Spiroplectammina carinata d'Orb., Robulus cultratus Mot/., A

r

onion elongata Orb.,d'N. granosum d'Orb., N. commune d'Orb.,Elphidium crispum L.,striatopunctatum F. — M., Bulimina pupoides d'Orb., B. elongata d'Orb., Uvigerina ursula d'Orb., Virgulina schreibersii Czj. Bolivina punctata d'Orb., Gyroidina soldanii d'Orb., Rotalia beccarii L., Siphonia reticulata Czj., Eponides umbonatus Rss., Amphistegina bauerina d'Orb., Cassidulina crassa d'Orb., Globigerina bulloides d'Orb., G. triloba Reus, Cibicides dutemplei d'Orb., C, lobatulus W.—J. Ostracodák közül Candona sp. és Herpetocypris sp. kerültek elő. Nannoplankton faunája jelentős, spóra-pollenmaradványokban és Diatóma faunában is gazdag.