Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Felső-kréta paleogén szárazföldi időszak A cenomántól a helvétiig tartó csaknem 80 millió év alatt Délkelet-Dunántúl egész területe szárazulat volt. A mezozóos üledékciklus alatt felhalmozódott képződmények az óalpi ciklust záró ausztriai-mediterrán kontraktív jellegű erős mozgások hatására meggyűrődtek-felpikkelyeződtek, majd az egész terület felemelkedett. A konszolidáció folyamata befejeződött és létrejött a mezozóos szerkezeti emelet, amely ezután hosszú ideig ki volt téve a lepusztító erőknek. A hosszú szárazföldi időszakról csak annyit tudunk, hogy a lepusztítás mértéke dacára annak, hogy nagy reliefenergiára utaló durva törmelékes üledékeket ebből az időszakból nem ismerünk, mégis tetemes lehetett. Valószínűleg ebben az időszakban denudálódott a kristályos kőzetek-perm-es mezozóos rétegsor tetemes része. Habár közvetlen megfigyeléseink erre vonatkozólag nincsenek, az alföldi felső kréta-paleogén flis képződményeket felépítő kristályos-mezozóos eredetű törmelékes kőzetek azt a feltevést igazolják, hogy az Alföldi-flis vályú lehetett Délkelet-Dunántúl lepusztulási termékeinek gyűjtő helye. Karsztos formák is keletkeztek a mezozóos karbonátos kőzetekben. Ezeket az idős karsztos üregeket a helvét-tortón transzgressziót megelőzően keletkezett törmelékes tarkaagyag képződmények töltik ki (SZABÓ P. Z. 1956,1961a.) Ilyen irányú megfigyeléseket a mánfai vízfúrásokban is tettünk, ahol a helvéti rétegek alatti középső triász karbonátos kőzetekben nagyméretű üregesedést észleltünk. Az üregeket részben kavicsos agyag töltötte ki, igazolván azt, hegy az üregek még a helvéti transzgresszió előtt keletkeztek. Éppen a helvéti-tortón törmelékanyaggal történt részleges eltömődésnek tulajdonítjuk a mecseki középső triász rétegsornak aránylag gyenge fedett — karsztvíz kapacitását. (WEINGy. 1952a., 1955.). A hosszú szárazföldi időszak alatt valószínűleg törések is keletkeztek de azokat az Oalpi ciklus szerkezeti vonalaitól nem tudjuk megkülönböztetni. MIOCÉN Középső-miocén Helvéti emelet Az alsó helvéti emelettel kezdődő harmadkori üledéksor a mezozóos viszonyoktól teljesen elütő körülmények közt képződött. A cenomán utáni kiemelkedéssel együttjáró konszolidáció eltüntette a szigetsorokkal szárazulatokkal elválasztott DNY—ÉK-i irányú tengerrel borított üledékgyűjtő vályúkat. Ezek helyett kratogén jellegű törések mentén kialakult kisebb medencék jöttek létre, bár az ősi szerkezeti egységek irányító szerepe is megfigyelhető. Az egykori perm-mezozóos rétegsorokkal töltött vályúk, szigethegységek formájában emelkedtek a miocén tenger színe fölé; a mezozoikum folyamán gyakran szárazulatot alkotó kristályos vonulatok pedig süllyedni kezdve, egyre inkább a harmadkori rétegek felhalmozódási területévé válnak.