Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

a Villányi-hegység egész területén feltételezhető és folytatása a neogén rétegek alatt az Alföld irányában is várható ott, ahol az nem esett a denudáció áldozatául, egészen a hasonló kifejlődésű és rétegtani helyzetű bihari előfordulásokig. Barrémi emelet Rétegsorát a Nagyharsányi-hegy mészkőfejtőjében és a Nagyharsányi-hegy D-i meredek és kopár oldalán lehet tanulmányozni. A barrémi emeletbe sorolt mintegy 20 m vastag, miliolinás, ostracodás, cuneolinás, orbitolinopsisos mészkőösszletet kövületei alapján három csoportba lehet osztani. Az első csoport: Az alsó-titon karsztos üregeibe a bauxittestre, vagy ahol azok nem fejlődtek ki, közvetlenül a titon mészkő egyenetlen felületére települnek a világosvörös árnyalatú, agyagos, gumós, majd szürkésfehér, agyagos közbetelepülésekkel váltakozó mészkőrétegek. Az alsó csoport vastagsága 12 m. Ritkák a csigametszetek. A legalsó rétegek vékony csiszolatában Chara-termés, feljebb Salpingoporella dinarica Rad., sok Ostracoda és néhány Foraminifera található. A második csoport: Szürkésfehér színű, réteges, pados, helyenkint agyagos, gumós, a felső részén autigénbreccsás mészkő. Vastagsága 60—70 m. Az előző csoporthoz képest az Ostracodák száma csökken. Jellemző a kistermetű Foraminiferák (főleg Miliolidae félék) gyakorisága. Ezenkívül Salpingoporel/ák és néhány kistermetű Pachyodonía meg Gastropoda is előkerült belőle. A harmadik csoport: Szürkésfehér színű, tömött, héjtörmelékes és pszeudoolitos szövetű mészkő, alul jól rétegzett, felül durva felszínű. A 70 m vastag csoport alsó felére Cuneo/inák, felső részére Cuneolinák és Orbitolinopsisok jellemzők. A rétegcsoport alján egy-egy rétegen belül újra megjelennek a Charophyták. Kis Fora miniferák gyakoriak, az Ostracodák száma csökken, a Salpingoporelláké viszont emelkedik. Alárendelten Aellisaccus és Codiaceae maradványok is megfigyelhetők. A rétegcsoport felső részében MÉHES K. (1964a, 1964b) barrémi korra utaló Orbitolinopsis cuvillieri Moulade és O. elongata ( Dieni) Moss. et M oui, O. kiliani ( Prever), Cuneolina cuvillieri Moullade, Coskinolina sunnilandensis Mayne fajokat határozott meg. Egyes padok Pachyodontákat illetve Echinoideákat és egy Rhynchonella maradványt tartalmaztak. A barrémi képződmények hasonló kifejlődésű rétegsorát a Nagyharsányi-hegyen kívül a Beremend-1. sz. fúrás is feltárta. APTI—ALSÓ-ALBAI ALEMELET A Harsányi-hegyi szelvény legfelső részét már orbitolinás -requieniás mészkőféleségek építik fel. Legteljesebb rétegsorát a Beremend-1. sz. fúrás harántolta. Az alábbiakban ezt a szelvényt ismertetjük (FÜLÖP J. 1966). A Tenkes-hegy feltárásában és Vókány-2. sz. és Vókány-3. sz. fúrásokban az összletnek csak magasabb, alsóalbai emeletbe tartozó része fejlődött ki. Az É-i irányban haladó alsó-kréta transzgresszió ekkor érte el a Villányi-hegység É-i részét, itt az alsó-albai emelettel kezdődő alsó-kréta rétegsor diszkordansan települ a oxfordi —kimmeridgei mészkőösszlet hullámos felületére. Az apti—alsó-albai összlet vastagsága mintegy 250 m-nek vehető. A Beremend-1. sz. fúrásban csaknem a teljes apti, alsó-albai rétegsort tárták