Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
1. 2. Si0 2 TiO, A1 2 Ö 3 Fe,0 3 FeO MnO MgO CaO NaoO K,Ö + H,0 -H.,0 CO, Poos 41,77% 1,08% 12,61% 8,22% 3,40% 0,15% 9,06% 12,95% 1,58% Ul% 3,58% 2,81% 0,47% 1,17% 42,08% 1,55% 13,63% 6,96% 4,00% 0,14% 9,86% 13,52% 0,19% 0,47% 3,71% 1,44% 1,22% 1,03% 0,02% S Összesen : 99,96% 99,82% Elemzők: SOHA L.-né és EMSZT K. M. A bauxit, amelynek kutatását TELEGDÏ-ROTH K. (1937) indította el és RAKUSZ GY. (1937) térképezett, kizárólag a Nagyharsányi-hegyen figyelhető meg, ugyancsak a felső-titontól a barrémi emeletig tartó szárazföldi időszakban keletkezett. Az alsó-titon mészkő karsztosodott felső részén keletkezett töbrökbe, üregekbe rakódott le, ill. halmozódott fel. A bauxit képződésének időszakában a terület nemcsak kiemelkedett és RAKUSZ GY. (1937) megfigyelései szerint enyhén meggyűrődött, hanem kisebb töréseket is szenvedett, amelyek a fedő barrémi rétegeket már nem érintették (FÜLÖP J. 1966). Hasonló megfigyeléseket, amelyek titon—alsó-kréta közti időszakban keletkezett töréseket rögzítettek, a Mecsek-hegységben is tettek (WEINGY. 1961). Itt a törések és enyhén gyűrt formák a diabáz vulkanizmus előtt jöttek létre. A mozgások a Nagyharsányi-hegyi megfigyelések szerint a jura rétegsor enyhe kibillenését okozták, ami a diszkordansan települő barrémi rétegsor 4—5°kal kisebb dőlésszögében nyilvánul meg. A bauxittestek a Nagyharsányi-hegy D-i oldalában a titon—barrémi képződmények érintkezése mentén jól kirajzolódó határvonal mentén húzódnak, amit csak kisebb jelentőségű ÉÉK-DDNy-i rányú szerkezeti vonalak törnek meg. A bauxittestek, a karsztos üregeknek megfelelően, rendszertelenül helyezkednek el és helyenkint elérhetik a 8—10 m vastagságot is. Átlagos vastagságuk RAKUSZ GY. (1937) szerint 1,85 m-nek, VITÁLIS I. (1936) szerint csak 1,40 m-nek vehető. Fedőjük a diszkordansan, de a bauxit feküjénél lényegesen enyhébb, hullámos felülettel települő barrémi mészkő. A bauxittest a fekü felé erősen hullámos, míg a fedő felé csaknem párhuzamos üledékképződést jelez. A barrémi mészkő és a bauxit között néhány cm vastag zöld agyagréteg figyelhető meg mely ásványtani összetétele alapján (illit, klorit, glaukonit) már a fedőösszlethez sorolható lagunás jellegű képződmény. A bauxittestek, zónás, háromosztatú felépítésűek. A bauxit rózsaszínű, sárgásán, barnásán vagy szürkén színezett fajtákból áll. Rendszerint pizolitosak és kemények.
