Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
A bauxittest magját képező legjobb minőségű bauxitok barna és vörös színűek. Az eredetileg zónás kifejlődés ellenére, a barrémi előtti denudáció és a szerkezetalakító mozgások a legtöbb bauxittestet megcsonkították, deformálták, úgy hogy azoknak minősége sok esetben szeszélyesen változik. A N AGYHARSÁN YI BAUXITTELEP ALTALÁNOS KŐZETTANI FELÉPÍTÉSE (Bárdossy Gy. 1961) 1. Világos sárgásszürke mészkő Barrémi 2. Élénkzöld kloritos-Ulites agyag 3. Fakó zöldesszürke agyagos bauxit 4. Rózsaszínű bauxitos agyag és agyagos bauxit 5. Rozsdavörös és narancsszínű bauxit 6. Rózsaszínű agyagos bauxit és bauxitos ;gyag 7. Fakó rózsaszínű és szürkésfehér bauxitos agyag 8. Szürke, tömör mészkő 6. ábra > I 3 ta > Alsó-titon Kémiai összetétele szerint a jóminőségű, magas alumíniumtartalmú, ill. alacsony vasoxid- és kovasavtartalmú bauxitfajták közé tartozik. Uralkodóan böhmites, alárendeltebben diaszporos, hidrargillites jellegű (FÖLDVÁRINÉ VOGL M. 1952b, NEMECZ E. 1953, 1954, BÁRDOSSYGY. 1961a). Százalékos ásványi összetétele: böhmit 8-84%, diaszpor 0-50%, hidrargillit 0-5%, hematit 2-22%, goethit 0-4%, korund 0-0,1%, chamosit 0-3%, lepidokrokit, kaolin 2-92%, klorit 0—4%, rutil 1—4%, kvarc 0—0,1%, illit, glaukonit. A diaszpor mennyisége általában 10%, ritkán 30-40%. BÁRDOSSY GY. (1961a) 222 minta vizsgálata alapján a következő átlagos kémiai összetételét közli: A1 2 0 ;5 súlyozott átlaga 56,7%. A legnagyobb 77%-os AI0O3 tartalmat a magyar bauxitfajták közt a nagyharsányiban állapított meg. Si0 2-tartalma 15%. Vastartalma viszonylag kicsi, átlagosan 9,2%. Titántartalma jelentős, 2,90%. A kötött víztartalom nem emelkedik 21% fölé. Izzítási veszteség 13,4%, egyéb 2,82%. Kovasav-hányada 3,78, az iparilag feltárható AI0O3 77%. Megfelelő sőt elsőrendű minőségük ellenére szeszélyes kifejlődésük és alacsony készletek következtében bányászatukkal felhagytak. A bauxitszintet, vagyis a maim alsó-kréta diszkordáns települési vonalát a Beremend-1. sz. fúrásban és a tenkesi pikkelyben is nyomon lehet követni anélkül, hogy ott a bauxittelepek is kifejlődtek, ill. megmaradtak volna. A Kistótfalu feletti árokban feltárt pliocén korúnak tartott vörös agyag montmorillonit- és diaszportartalma arra utal, hogy a Tenkes hegycsoportban elsődleges helyen is kifejlődhetett az alsó-kréta bauxit. A Tenkes-hegy tetején feltárt alsó-albai mészkő repedéseiben megfigyelt vörös, agyagos, crinoideás hasadékkitöltés származhatott egy bauxitszint bemosott törmelékéből. Általános vélemény, ami a terület földtani felépítéséből és a fentiekben ismertetett bauxit nyomokból adódik az, hogy az alsó-kréta bauxit
