Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

(1966) a Villányi-hegység rétegeiről írt monográfiában dolgozzák fel az eddigi eredményeket, azt újabb őslénytani feldolgozással és rétegtani adatokkal gazdagítva. A mecseki kréta ismereteinket MÉHES K. (1964a) orbitolina vizsgálatai pontosították. A Villányi-hegységben az ő vizsgálatai (MÉHES K. 1964, 1965) szerint történt annak rétegtani beosztása (in FÜLÖP et al. 1966). SIDÓ M. (1957) a Tintinnidák alapján választja el a titon és berriazi emeletet egymástól. Ugyancsak ő mutatja ki (SIDÓ M. 1961) az Északi Pikkelyben a cenomán vörös globotruncanás rétegeket. A kréta rétegsor térképezésénél ifj. NOSZKY J. (1950) BALOGH K.-IMREH L. KILÉNYI T. (1955), WEIN GY. (1962b, 1965a, 1965b, 1965d, 1968), NAGY I. és BILIK I. (1 : 10000 térképek nyomdában), HETÉNYI R. (1966) működtek közre. A késő iniciális alkáli diabáz (trachidolerit) vulkanizmus korát HOFMANN K. (in BÖCKH J. 1876) ismerte fel és alsó-krétának állapította meg. Kőzettanával ROTH S. (1876), MAURITZ B. (1913), PERLAKI E. (1958), CSALAGOVITS I. (1959, 1962) és BILIK I. (1966, 1969) foglalkoztak. A villányi (Harsányi-hegyi) bauxit felfedezése TELEGDI RÓTH K. (1937) nevéhez fűződik, az előfordulás első leírója RAKUSZ GY. (1937) volt. A jura üledékképződési ciklus a mecseki vályúban a berriaszi emelet üledéksorával zárul. Ezt követően az újkimmerai hegységképződési fázishoz kapcsolódó, kezdeti enyhe gyűrődések és törések, valamint a részleges kiemelkedés és késő iniciális diabáz vulkanizmus jelzik az alsó-kréta kezdetét. Mecseki fáciesterület Alsó-kréta Berrázi emelet Kőzettani alapon nehéz megkülönböztetni a titon képződményektől. Az átmenet fokozatos és biztosan csak a mikrobiofáciesbeli különbségek alapján'ehet eldönteni hovatartozásukat. 30 60 m vastag rétegsorát világosszürke, zöldesszürke, sima törésű, helyenkint autigén breccsás, márgás, pados mészkőrétegek építik fel. Néhol vörös tűzkőgumókat is tartalmaz. Felső része elagyagosodik és éles határral érintkezik a valangini alkálidiabáz-összlet eruptív kőzetösszletével. A mészkőben finoman eloszlott vulkáni tufaanyag fekete szemcsék, elvétve vulkáni lapillik és bombák arról tanúskodnak, hogy a tenger alatti vulkanizmus már ebben az időben kezdődött. A felső-titon mészkőre jellemző Calpionella alpinás mikrofáciessel szemben itt a Tintinnopsellák tömeges megjelenése, elsősorban a Tintinopsella carpathicás mikrofauna jellemző. Jellegzetes mikrofaunájának legfontosabb alakjai (SIDÓ M. 1957, NAGY 1. 1961): Calpionella alpina Lorenz, C. neocomiemsis Colom., Tintinopsella carpathica Murg. et Fil., T. longa Colom., T. cadischiana Colom., Favelloides balearica Colom. Az egész Keleti-Mecsek területén megtalálható kőzettani kifejlődésének egyöntetűsége bizonyítja, hogy a maimban létrejött egyensúlyi állapot itt is tartott, a süllyedés üteme egvforma sebességű volt, és ennek következtében a felhalmozódás mértéke is azonos volt.